Háztartások találkozása tilos, 2 ember szabadtérben találkozhat.

Éttermek kocsmák és hasonlók zárva, elvitelre lehet csak ételt árulni.

Létszükségeket kielégítő boltok nyitva tarthatnak, más boltok csak online rendelés kiszolgálását végezhetik.

Mindekinek kötelező az otthonről meló, kivéve ha erre nincs lehetőség.

Oktatás- kicsiknek nagyoknak, a megfelelő szeparáltsággal az eredeti terv szerint folytatódhat.

Zárt téri edzés/testéptés létesítményei bezárva.

Szállodák, szállások, bezárva.

Fodrászat és hasonló szépítők -bezárva.

Ottalvás- csak kivételes helyzetben engedélyezett, különben tilos más házában tölteni az estét.

Temetések, esküvők- 30 főig engedélyezettek a temetések, virrasztás és hasonló szertartások 6 fővel, esküvők szintén 6 főig engedélyezettek -de erre létezik ilyen/olyan igazolt kivétel.

Zárt terü szórakozó helyek nem működhetnek, de néhány szabadtéri hacaccáré tovább üzemelhet.

Templomok és más imádkozőhelyek nyitva maradhatnak privát célokra, de más háztartásokkal nem keveredhetnek ott sem a gyülekezők.

Utazni kizárólag munkahelyre, oktatási intézményekhez vagy külön engedélyezett célpontokhoz lehet. Lehetőleg nem elhagyni a Tier 4-es területet, hasonlóképp a tier1-2-3as területekről nem szabad Tier4-es területre utazni. Külföldre utazás csak kivételes helyzetben engedélyezett.

Öregek látogatása engedlyezett, de csakis covid-bisztos feltételekkel, mint például ablakon keresztül.

forrás: gov.uk/coronavirus

Szomorúan látom a vakcina hírekről szóló cikkek alatt a kommenteket, hogy micsoda bizalmatlanságban élnek sokan. 2020 végére tényleg oda jutott a nép, hogy egy rakás ellenôrizetlen facebook poszt után ilyen sokan képzelik magukat okosabbnak mint az orvosok akik éjt nappallá téve a belüket kidolgozták és (dolgozzák), hogy kifejlesszenek egy ellenszert ami segíthet legyôzni a dédszüleinket, szüleinket és barátainkat megölô vírust??

Például a napokban engedélyt kapott BionTech és Pfizer kínálta vakcinát 6 országban, több mint 45 ezer emberen tesztelték különbözô fázisokban, ahogyan a többi cél-vonal közeli oltóanyag is eszméletlen mennyiségű klinikai teszten van túl, de láthatóan ez a like-birodalomban senkit nem érdekel. Gondolkodás helyett meme-ekre és frappánsan hangzó ellenérvekre megy tapsvihar és a hüvelykújj.
Itt van például a “ 10 év helyett 10 hónap ? “ cinikus kérdése. Erre egy értelmesebb világban nagyon gyorsan találni választ, csak meg kell néznünk két dolgot. Miért tartott ezelőtt sokkal tovább egy fejlesztés? A választ gyorsan meg is kaphatjuk. Bürokrácia és pénzhiány. Mert sajnos az általános felállás szerint a laboroknak szakaszonként kell pénzért könyörögni egy idejétmúlt bürokratikus útvesztőben, most viszont se a forrás hiánya, se a papírtologatás nem állt a tudósok útjába! Pénzzel, megfelelő project-manageléssel és információ megosztással sokkal, de sokkal hatékonyabban (gyorsabban) lehet eredményeket produkálni.
Másik kérdés pedig, hogy a szkeptikusok hadában odafigyelt bárki is a genetikában pár éve történt történelmi jelentőségü áttörésekre? Meg úgy egyáltalán, hogy mekkorát fejlődtek a releváns tudományok mostanság? Persze nehéz az ilyen dolgokat követni, amikor olyan sok agyzsibbasztó like-olni való disztrakció van a neten.
Az, hogy emberek tucatjai rángatják egymást a depresszióba és a valóság elutasítása ma már egyeseknek életforma, és az okos dolgok csak akkor érdekesek hogyha 3 percnél rövidebb érzelembirizgáló videókban vannak tálalva. Az, hogy a tényellenőrzésnek még a gondolatát is fárasztónak találják a legtöbben, vagy hogy ma már senki mellett, de bárki ellen könnyedén mozdul a Dunning-Kruger generáció, ez mind-mind végtelenül elszomorít.
Drága anyukám és megannyi ismerősöm meséli panaszkodva a csalódás-sztorikat az orvosokkal való konfliktusaikat, meg hogy itt bántak vele rosszul, meg ott bénáztak a kezeléssel... jutva arra a borzalmasan keserű álláspontra, ahol olyan mondat születik, hogy “ Én már nem bízok senkiben!”
Itt tartunk. Ahelyett hogy örülnénk a csodának, és fejünkhöz kapva eszünkbe jutna, hogy hahóó !!! pár hónappal ezelőtt még a remény is távolinak tűn t, hogy valaha lesz ellenszer!

Na de nem. Most, hogy közeledik egy sötét időszak vége, még mindig azon akad fenn az olvasó szeme, hogy az előbb én a “csoda” szót mertem használni.
Márpedig ha azt nézzük, hogy milyen sok dolognak kellett összejönnie ahhoz, hogy legyen hatékony vakcina, igenis hogy csodáról beszélhetünk!
Annak pedig örülni kell. Sőt, követelni kell a felelős emberektől, hogy most tényleg ne bénázzák el az emberekhez való eljuttatását az oltásnak! Mert ha már most jó előre eldöntik a birkák, hogy nem is kell az a vakcina (és ezzel a hitükkel megzavarják mindannyiunk világát) megtörténhet az, hogy megússza a kormány a felelősségre vonást, ha nem biztosítja a megfelelő védelmet a polgárainak. Márpedig ez itt az igazi kihívás ami a pozíciókban lévőkre vár. Én jobban bízom az orvosokban mint a politikusokban, de ezen a ponton mást nem lehet tenni csak reménykedni, hogy ezt majd most nem cseszik el az illetékes vezetők, és végre lehet majd jönni-menni, puszilgatni a szüleinket nagyszüleinket, vagy csak egy jót röhögni haverokkal ahol a szánkat nem kell eltakarni. Rengetegen követelik a #normáliséletet a lehető leg abnormálisabb módon. Miközben az itteni (angliai) szituációból már most látszanak a nehézségek-kavarások ami a vakcina hozzáférést illeti. Ki kapja először, miért az öregek és nem az egészségügyi dolgozók, lesz-e elég oltóanyag a teljes lakosságnak, időben hogyan oszlik el az oltáshoz jutás, lefednek-e az intézkedések annyi embert, hogy a hatás valóban védelmet nyújtson mindenkinek, hogyan igazolod -egyáltalán kell-e igazolni az oltottságot … és még sorolhatnám mi mindenre kellene odafigyelni a normalitásért küzdve.
Na de mint tudjuk a részleteket nem szeretik a valóság tagadó cinikusok. Így viszont ki tudja mennyi ideig nem lesz se nagyi látogatás, se diszkószélén idegennel csókolózás. Maradunk a vakcinapara paripájának hátán, rémülten nézve körül keresve valakit vagy valamit, aki véget vetne ennek a megosztottságnak, tudománytagadásnak és elszomorító bizalomvesztésnek…. vagyis pontosabban már ezen is túl vannak a “tetszik”-ország polgárai. Már nem bíznak senkiben, nem hisznek senkinek a tényeket átcimkézik véleményekké, és talán menthetetlenül, végleg feloldják magukat a világesemények torz mostoha gyerekeivel játszott szappanoperában. Megvannak a kedvenc karakterek, imádnivaló és utálni való főrohadékok, és már semmi nem számít, csak hogy minél őrültebb legyen a sztori.

Kérdés közben azért marad. Ki figyel a valóságra? Ki felügyeli a valódi dolgok menetét, a valódi világban lévő valódi problémákra és felelősségre ki néz rá? Csak mert az “ Én nem bízok már senkiben!” hozzáállás talán túl nagy szabadságot ad a visszaélésre azoknak akiknek valóban hatalma és felelőssége van. Például most, oltáshoz juttatni mindenkit.

Amit olvasni fogsz, igazából csak egy rakás jegyzet, amit magamnak készítettem a podcast-hoz, amit a felvétel során élő szavakkal egészítettem ki néhány ponton, de gondoltam elérhetővé teszem ezt a formát is, hátha valaki olvasni szeret jobban, mint a hangomat hallgatni. Na és persze itt az írás végére a forrásokhoz linkelt verziót is be tudtam tenni – ha esetleg tovább nyomoznál, vagy kételkednél az állításokban. Na de kezdjünk.

Mivel a Plandemic - Tervezettjárvány című botrányvideó fő alkatrésze, hitelét adó eleme Dr.Judy Mikovits, szerintem fontos, hogy a hölgy hátterét is megkutassuk mielőtt beleugrunk a filmben elhangzottak ellenőrzésébe. Könnyű olyat odadobni és elhinni, hogy a hírnevét bemocskolták. Pontosan rákutatni a részletekre azonban már annál trükkösebb. Na nézzük. Ki is ez a tudósnéni.

Mikovits karrierjét 1988-ban kezdte, mint laboratóriumi technikus az NCI-nál (Nemzeti Rákkutató Intézetnél ) 1991-ben diplomázott biokémiából és molekuláris biológiából. Ahogy azt illik, dolgozott keményen, okosan, csapatban… tipikus karrier, semmi különös.
Judy Mikovits a tudóstársadalom számára ismeretlen tényező, egy kisebb magán kutató labor, a WPI vezetője egy Reno nevű nevadai kisvárosban.
Na de 2009-ben történt valami. Többed magával megjelentettek egy írást a nagy tiszteletű Science Magazinban, mely írás elsőre nagy durranásnak tűnt, hiszen egy rettenetes betegséggel kapcsolatosan ébresztett reményeket.
Most még szándékosan nem mennék bele az állítás részleteibe, később mikor fontos lesz, jobban kifejtem.
Ahogy az lenni szokott a publikációkkal, más hasonló területen dolgozó kutatók tovább viszik, vagy épp cáfolják az eredményeket.
Ebben az esetben 2 év alatt sajnos darabjaira hullott Mikovits csapatának felfedezése. Ebben nincs semmi eget rázó, épp ez a fő lényege a magazin adta információ megosztásnak, hogy egy-egy adott felfedezésnek vélt eredményt több -független- tudóscsapat is körbejárjon.
Az írók először visszavontak néhány pontosnak állított számadatot, és táblázatokat, aztán 2011 Októberében véglegesnek bizonyult a konklúzió, avagy: mivel számos más labor mellett Judy Mikovits saját intézete sem tudta megismételni a kísérleti eredményt, így az állítás cáfoltnak bizonyult. Ez nem nagy ügy, van ilyen. Decemberben a Science Magazin visszavonta a publikációt.
Mikovits azonban nem volt hajlandó aláírni az ilyenkor szokásos visszavonási papírokat, inkább egy újabb 2.3 millió dolláros bizonyítási kísérletbe vágott, amit Ian Lipkin vezetett a Columbia egyetemről. A nemzeti egészségügy pénzéből finanszírozott kutatástól -ahogyan arról Judy Mikovits fogalmazott- a „mindent eldöntő végleges választ” várták.
2012-ben elérkezett a nagy sajtótájékoztató, ahol bejelentette, hogy:
“Nem találtak bizonyítékot arra, hogy az a bizonyos XMRV emberekre ható vírus lenne” -vagyis a Science Magazinban közzé tett állítás valóban téves volt.

Érdekesség, hogy az egész publikálás és visszavonás-nemvonás huzavonáról egy részletes összefoglaló is megjelent, ami később megnyerte az Amerikai Mikrobiológusok Szövetségének Kommunikációs Díját.
Nagyjából ekkoriban történt, hogy a kutatóasszony csúnyán összeveszett az addig mellette álló intézettel, a történet elején említett WPI-al. Ez az intézet végül pert indított Mikovits ellen, mivel ő állítólag 2011 Novemberében a laboratóriumból jegyzeteket és egyéb jogvédett kutatási adatokat tulajdonított el. Ezekután Kaliforniában a szomszédos államban letartóztatták Mikovitsot, mint bűnös szökevényt, és a kiadatásáig pár napot börtönben kellett töltenie, valamint azonnali távoltartó határozatot adtak ki ellene, hogy nehogy megsemmisítse vagy manipulálja a birtokában lévő kutatási eredményeket.
Végül 2012 Júniusában Nevadában megszüntették ellene a büntetőjogi eljárást.

A dolog pikantériája, hogy Judy főnöke a WPI-nál Annette és férje Harvey Whittemore azelőtt nagy tekintélyű ügyvédek voltak, a szerencsejáték szektorban, amit aztán a beteg lányuk miatt hagytak ott, hogy a kutatóintézet létrehozásával hozzájárulhassanak lányuk betegségének megértéséhez , vagy egy esetleges gyógymód felfedezését segítsék elő.
Nem csoda hát, hogy az ex-ügyvédek ellen harcoló, majdnem szenzációs kutatóasszonynak az ügye nem volt egyszerű… maradjunk itt most annyiban, hogy az egész bírósági ügy már maga megérne egy filmet. Akit érdekel, kutasson rá.
Lényeg, hogy 2012-ben fel lett mentve a kutatóasszony, mehetett vissza a tudományhoz.

Mikovits 2012 óta nem publikált semmit a tudományos világ számára, ugyanakkor újra elkezdte promotálni az egyszer már megbukott hipotézisét az XMR vírusról, és egyre bátrabban támadta a Columbia egyetemi tudóst Lipkin-t, akivel azt a bizonyos végső kutatást végezték.
Szépen lassan beszállt az “új vakcinák károsak, régi gyógyszerek hasznosak” gondolatmenetű mozgalomba, és mindenféle sokkoló állításokkal kavarta a figyelmet maga körül. A hitelt vesztett publikációja, és bírósági cirkusza miatt Judy Mikovits sokak szemében a tudományos világ mártírszerepét tökéletesen hozza.
Na erre a forró tömegfigyelem tüzére megjelenik egy új könyv, aminek társszerzője és hirdető oszlopa is egyben a tudósnő. A könyv címe Plague of Corruption: Restoring Faith in the Promise of Science— magyarul “A korrupció pestise, avagy a tudományba vetett hit újraélesztése” kisbetűs részként ott a kis izgató mondatocska még, hogy “a háttérben lapuló problémákról és egoistákról akik az emberi egészség jövőjét döntik el…”
Ezzel egyszerre jelent meg a vírusvideó Plandemic- címen, ami egy majdnem fél órás bólogatós interjú-dokumentumfilm Dr.Judy Mikovits-al.
Mikor a Science magazine interjút kért Mikovitsal, ő válasznak egy üres emailt küldött, benne egy linkkel a könyvéhez és egy PowePoint prezentációt a bírósági ügyéről.

A filmet (ami állítólag egy hosszabb filmet reklámoz be) az Elevate gyártotta.
A California produkciós céget Mikki Willis vezeti, aki ránézésre egy teljesen szimpatikus fickó, csak csöppet megszállott híve a kontrollért folyó harc teóriájának. A szubjektivitás talán nem olyan nagy baj, viszont Mikki eddigi munkáiból világossá válik, hogy nem sokat törődik a hitelességgel. A szépszemű apuka 30,000 Youtube követőjével nem épp a legsikeresebb Youtuber, de azért volt már szerencséje belekóstolni az online népszerűségbe egy kisfiával készített rövid clippel 2015-ben.
Azóta nem nagyon volt kiugró filmsiker, csak a szokásos nyomozás nélküli teóriaszórás ment. Az egyik ilyen rövid video például csupán 18 másodperces, és csak annyiból áll, hogy az 5 éves gyerek belemondja a kamerába, hogy Jeffrey Epstein nem volt öngyilkos. Egy másikban pedig boci szemekkel Willis demagóg logikával belógatja, hogy a coronavírus szándékosan lett az emberiségre szabadítva. (Persze a video alatti kommentek lekapcsolva.)
Mindez szerintem azért fontos, mert a Tervezettjárvány hitelessége érdekében jobb lett volna ha egy olyan riporter beszélget Dr.Judy Mikovits-al, akinek vannak keresztkérdései, munkáját kutatásokra és bizonyítékokra alapozza és nemcsak hatásvadász egyszerűsítésekre, szóval nem egy ilyen elfogult filmkészítő a leghitelesebb platform.
Ha valakinek nem esett volna le, vagy nem olyan erős az angolja akkor jelzem, hogy a cím majd nemhogy zseniális. A Plandemic szó ugyanis egyszerre tartalmazza a TERV vagyis a PLAN szavacskát és a pandemic avagy világjárvány kifejezést -amit a legtöbben coronavirus miatt tanultak meg mostanában.
A Plandemic szó egyszerre tervezés és világjárvány - tervezettjárvány
Hát nem ügyes? Na de akkor a filmről. (Akkor is, ha nem láttad, íme az összefoglaló)

Mikor először láttam az anyagot, csak kapkodtam a fejem, hogy hú.
Azt eddig is tudtuk, hogy az amerikai gyógyszeripar igencsak mocskos, politikával átszőtt gépezet, na de hogy ilyenek történjenek?!
Tisztára, mint a filmek, amiket nézek mostanában. Odacsempészett bizonyíték, korrupció, csalás…. Csak úgy gúvadtak a szemeim, mire egyszer csak kipukkadt a buborék. Éreztem, hogy valami nem oké az egész anyaggal, de az izgalom húzott befelé.
Első nézésre észre sem vettem, ami azóta a leg intőbb jel a hamisságra, vagyis az, hogy egy igazi szakértő sosem ad nyílegyenes választ, és nemcsak óvatosságból, hanem mert aki ért valamihez nagyon, az tudja, hogy egyetlen válasz sem lehet végleges és megkérdőjelezhetetlen. Próbálj csak megkérdezni egy cukrászt, hogy melyik a legfinomabb süti a világon, egy autószerelőt, hogy melyik kocsi a legjobb, vagy egy csillagászt, hogy hány csillag van az égen, egy fejlesztőt, hogy melyik blockchain a legjobb, vagy ami talán még relevánsabb példa, kérdezd meg a gyógyszerésztől, hogy melyik a legjobb fájdalomcsillapító.
Tudod, hogy mindegyik esetben komplex választ kapnál, hiszen annyi, de annyi részlet van… amit a szakértő tud, és folyton azt akarja, hogy te is tudd, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mint Te szeretnéd.
Na ezt az óvatosságot nem hallani a szenzációhajhász videóban.
Sem a tudóstól, sem a riportertől. Nincsennek keresztkérdések, vagy árnyalások, csak a nagy izgalmas történet van.
Itt ébredtem a mozifilm-illúzióból, aztán nekiálltam jegyzetelni, mert csak úgy záporoztak a kijelentések, amiket bizony le lehet ám ellenőrizni, szóval itt van néhány vad kijelentés a Plandemic, Tervezettjárvány című filmből.
Már a legelején érdemes figyelni, hiszen a bemutatkozás is nagyon szép, vagyis a
Riporter szerint : Dr. Judy Mikovits-ra úgy tekintsünk, mint generációjának egyik legkiemelkedőbb, legeredményesebb tudósa.
Nos. Mikovits neve csupán 40 tudományos cikk mellett szerepelt, és nem igazán volt ismert a tudóstársadalom számára, mielőtt 2009-ben az a bizonyos írás meg nem jelent a Science magazinban. (ami egy új retrovírus és egy CFS nevű megbetegedés közötti kapcsolatot állította) Az a bizonyos írás, ami később tévesnek bizonyult és vissza lett vonva. Azóta tudományos munkát nem közölt Mikovits.

Riporter: Judy 1991-es doktorijában írt teóriája forradalmasította az AIDS betegek kezelési módszerét.
Mikovits doktorija “Negative Regulation of HIV Expression in Monocytes,” (Monocitákon belüli negatív szabályozásos kutyafüle…) nem volt semmilyen észlelhető, vagy külön dokumentált hatással a HIV/AIDS betegek kezelésére.

Riporter: Karrierje csúcsán Dr. Mikovits közzétett egy világrengető írást a Science magazinban, ami aztán teljesen lesokkolta a tudóstársadalmat, mivel az írás feltárta, hogy az a gyakran használt szövet amit állati vagy emberi magzatokból nyernek ki, borzalmas következményeket okoz, mindenféle rettenetes megbetegedéseket szabadítva az emberekre.

Az említett írás semmi ilyesmit nem tárt fel. A publikáció egyszerűen annyit állított, hogy egy bizonyos megbetegedés (a CFS avagy a krónikus fáradtság szindróma) és egy az egerekben található retrovírus között kapcsolat található. Ez a felfedezés lett később visszavonva.

Mikovits: Börtönbe zártak vádemelés nélkül
Szimplán nem igaz. 2011-ben vádat emeltek ellene lopás miatt, és mivel az államot elhagyta, mint szökevény tartóztatták le a szomszédos államban néhány napra, míg vissza nem tért Nevadába.

Mikovits: Fauci rendezte az eltussolást. Mindenki le volt fizetve, millió dolláros pénzek mentek Tony Fauci-tól, és az NIAID-től (vagyis az allergiás és gyulladásos megbetegedések nemzeti intézeté-től). Ezek a nyomozók csalást követtek el, és követnek el mai napig, mivel kapják a milliókat az intézettől.

Nem igazán világos mire utal a tudós, hiszen semmiféle vádemelés, vagy eljárás, vagy bizonyíték nem merült fel sehol.

Mikovits: 25 éves voltam mikor kezdtem, annak a csapatnak a tagjaként mely elsők között izolálta a HIV vírust betegek nyálából és véréből, Franciaországból, ahol eredetileg Montagnier azonosította a vírust. Fauci visszatartotta a publikációt hónapokig, míg végül Robert Gallo saját anyagot írt és bezsebelte az összes elismerést -és perszehogy itt betegek is voltak a képben. A francia kutatás megerősítésének késleltetett közzététele konkrétan halálos áldozatokat jelentett. Milliók halálát okozva.

A HIV felfedezésének idején Mikovits egy köpenyes technikus volt csupán Francis Ruscetti laboratóriumában. Semmiféle bizonyíték, nyom nincs arról, hogy az AIDS betegséget okozó vírust izoláló csapat tagja lett volna.
Az első olyan írás, amiben részt vett Ruscetti mellett (mint társ-szerző) és a HIV-ről szólt, 1986 Májusában jelent meg. 2évvel azután, hogy a Science publikálta azt a 4 (mérföldkőnek számító) írást, ami a HIV -et összekötötte az AIDS-el. Ruscetti (Judy főnökének) első anyaga a HIV-ről 1985 Augusztusában jelent meg. Semmiféle bizonyíték nem mutat arra hogy Fauci visszatartott volna bármilyen HIV publikációt ami milliók halálát okozta volna.

Riporter: Ha bevezetik a kötelező oltásokat nemzetközi viszonylatban, akkor gondolom ezek az emberek, akik a vakcinát árulják milliárdokat keresnek majd.
Mikovits: Miközben több millió embert ölnek majd meg, ahogy ezt ezelőtt is tették a vakcinájukkal. Jelenleg semmiféle olyan vakcina nincsen fejlesztés alatt ami működne RNA vírusokkal szemben.
Vakcinák NEM öltek meg több millió embert, a vakcinák több millió emberéletet mentettek már meg. Több olyan vakcina is van a piacon ami hatékony az RNA vírusokkal szemben, lásd influenza, kanyaró, mumpsz, rózsahimlő, veszettség, sárgaláz vagy az Ebola vírus elleni oltóanyagokat.

Teljesen világos, ez a vírus (sars-cov-2) manipuláció eredménye
Tudósok egybehangzóan úgy látják, hogy a vírus genetikai struktúrája kizár bármiféle laboratóriumi manipulációt. Egy Március 17.-én közzétett írás megerősíti ezt, sőt 2 lehetséges magyarázatot is kínál a virus kialakulására. 1. Természetes kiválasztódás útján egy állaton belül, 2. Hasonlóképpen emberek között természetes kiválasztódás útján fejlődött ki a vírus miután állatról átterjedt emberre.

A podcast epizód óta történt, hogy a Nobel díjas tudós Montagnier egy rádióinterjúban szintén azt állította hogy a jelenleg pusztító koronavírus egy mesterséges vírus, amit egy AIDS ellenszert gyártani próbáló csapat készített véletlenül. Az öreg tudós abszurd kijelentése óriási felháborodást keltett a területen aktív tudósok között, főleg mivel azt nem kutatásra, vagy bizonyítékokra alapozva publikálta megvitatásra, hanem csak úgy odamondta az interjúban. Véleményét Montagnier egy olyan indiai nemtudományos publikációra alapozta, amit azóta visszavontak a szerzők.

Mikovits: A SARS1 vírusból nem tudna ez a verzió ilyen gyorsan csak úgy kifejlődni – ilyen a természetben nincsen.
Ez egy helytelen magyarázat az új coronavirus kialakulására. A vírus, ami a covid19 betegséget okozza egy teljesen új fertőzés, és nem a SARS-nak egy újabb fajtája.
Hasonlóak pár szempontból, de genetikailag csupán 79% az azonosság, ezzel szemben nagyobb arányú egyezést találni más denevérekben élő coronavirus fajtákkal.

Korházak 13.000 dollárt kapnak a betegbiztosítástól, ha Covid19-et adnak meg halálozás okának
Félremagyarázás. Az egy dolog, hogy a vírusfertőzött betegekkel terhelt korházak kapnak extra anyagi segítséget, de hogy ebből azt csavarni ki, mintha erre a pénzre hajtanának?
Mindeközben a legtöbb bizonyíték pont azt jelzi, hogy a covid19 betegség áldozatainak száma meghaladja a jelentett adatokat. Tehát nemhogy kevesebb, hanem több áldozata van a vírusnak, mint ahogyan az adminisztrációba kerül. Tény-ellenőrzéshez linket itt találod
Különben érdemes itt egy picit elgondolkodni, hogy mi is lenne a másik megoldás, ha nem a vírussal birkózó korházak támogatása? Tényleg azt akarja valaki, hogy ne költsön az állam a korházra, vagy valaki úgy látja, hogy a korházak túl sok pénzt kapnak…?
Különben a korházaknak így is úgy is megy a pénz a kezelésekért, különböző kezelésekre külön árazva, függetlenül attól, hogy az az adott beavatkozás mennyibe kerül. Ezt a Medicare árazza be magának. 13ezer jut a Covid19-es betegekre, és 39 ezer dollár, ha a pacienst ventilátorra kell rakni. (Ez az amerikai rendszer. Az egyesült királyság egészségügyi rendszere finanszírozása teljesen más.)

Az, hogy Amerikában a korházi kaland végén miféle számlája lesz a betegnek, már egy teljesen más brutális(!) probléma, viszont nem elhanyagolandó tény, hogy milyen sok covid19-es beteg nem megy emiatt korházba, így statisztikai adat sem lesz belőle.

Hydroxychloroquine hatásos ezzel a víruscsaláddal szemben. (Vagyis a mostani, teljesen új coronavirus ellen)
Ez nincsen bizonyítva. Egyenlőre nincs gyógymód, vagy oltóanyag ami működne a SARS, vagy éppen a sars-cov2 vírus esetében. A szer esetében lévő kutatások egyenlőre ellent mondanak egymásnak.
Jelenleg több mint 50 kísérlet folyik. A legutóbbi tanulmányban 1400 NewYork-i pacienst vizsgáltak, akiket kisebb vagy súlyosabb tünetekkel covid19 miatt kezelt a korház. Ezeknél e betegeknél nem figyeltek meg javulást annak függvényében, hogy szedték, vagy sem a hydroxychloroquine.
Az azért döbbenetes, hogy saját orvosszakértői tanácsát ignorálva Donald Trump azzal dicsekszik, hogy Ő bizony szedi a gyógyszert. A baj nem csak az, hogy felelőtlenül promótál egy adott drogot, (amiben ki tudja, lehet hogy még anyagi haszna is lesz az öregnek) de a gyógyszer mindeközben életbevágóan fontos bizonyos reumás betegek számára, és ha a pánikvásárlásból adódóan kifutnak a gyógyszertárak a tablettákból, annak súlyos következményei lesznek sok-sok beteg számára.
Több amerikai államban be is kellett szigorítani a gyógyszerhez való hozzáférést, mivel egyenlőre nagyon kevés tudományos, hiteles információ van arról hogy a gyógyszer hogyan hat a coronavírusos betegekre.

Az influenza oltást kapottak 36% -al nagyobb eséllyel lesznek COVID-19 betegek.
Ez nem igaz. Tény ellenőrző oldalak megcáfolták az ilyen és ehhez hasonló állításokat. A filmben Dr.Mikovits egy olyan kutatásra mutat, amit januárban publikáltak a vakcina naplóban.
Ez a kutatás azt taglalja, hogy azok az amerikai honvédelem katonái körében végzett megfigyelés azt mutatja hogy 2017 és 2018 között azok a katonák akik be voltak oltva influenza ellen, nagyobb valószínűséggel kaptak el koronavírusokat. De ez egyáltalán nem bizonyítja Mikovits állítását. A megfigyelés bőven a covid19 világjárvány előtt történt. Sőt, ami nagyon fontos a kísérletről író tudósok külön figyelmeztetnek a kísérlet esetleges tévességére, és az eljárásból adódó pontatlanságra. A hibafaktorok között megemlítik például, hogy több mint kétszerese volt az oltott katonák száma, mint az oltás nélkülieké.
Végül pedig, az a bizonyos 36% mint számadat, miszerint ennyivel nagyobb a coronavirusokra való fogékonyság, na ilyen nincs az eredeti publikációban, ezt a hasra ütésből vett számot úgy tették hozzá utólag egy Március 11.-én megjelent történetet véve alapul, ami a disabledveterans.org-n volt olvasható.

Ha be lettél oltva influenza ellen, akkor igazából koronavírussal oltottak be.
Hamis állítás. Hasonló teóriákat tény ellenőrző oldalak tucatjai cáfoltak-cáfolnak meg.
Az Amerikában kapott oltások a következő megbetegedésekre vannak tervezve:
Influenza A (H1N1) Influenza A (H3N2) és további 2 influenza B virus
az oltások nem tartalmaznak coronavirus vakcinát. A jelenlegi oltások egyike sem tartalmaz semmilyen coronavirus védelmet. Jelenleg nincs emberi koronavírus elleni vakcina.

A maszk viselése valósággal aktiválja a saját vírusodat. Attól leszel beteg, hogy aktiválod a beléd fecskendezett koronavírus kivonatot.
Ez nem igaz. Semmiféle ilyesmire nincs tudományos bizonyíték. Amire viszont van, hogy a maszkot viselő betegek kevesebb embert fertőznek meg.

Riporter: muszály megkérdeznem, te is a vakcinaellenes vagy?

Mikovits: Oh, egyáltalán nem, sőt. A vakcina is egyfajta immunterápia, épp úgy, mint az interferon alfa is egy immunterápia. Én nem vagyok vakcinaellenes. Az én dolgom hatékony immunterápiák kifejlesztése. A vakcinák pedig azok.
Mindennek kissé ellentmond az a nem is olyan régi videó, amiben Dr Mikovits egy sapkán viseli a feliratot VAXXED 2 , ami nem más minta a film promó-sapkája.
A film különben arra a tudósok által megcáfolt teóriára épül, miszerint a mums, kanyaró és rózsahimlő vakcinák autizmust okoznak. Nem elhanyagolandó az sem, hogy rengeteg állítása Mikovits-nak egybevág az antivakcinások szövegével,
Óh, és az is érdekes hogy a Science magazinhoz elküldött PowerPoint prezentációban a vakcinák azonnali felfüggesztését követeli. -De különben nem, ő nem vakcinaellenes.
Na és végül, jöjjön a kedvencem, mikor Mikovits azt állítja, hogy

1999-ben a Fort Detrick-nek dolgoztam (a híres amerikai biofegyver laboratórium) …az volt a munkám, hogy az Ebola vírust arra tanítsam, hogy hogyan fertőzőn meg emberi sejteket, anélkül hogy megölné azokat. Az Ebola nem tudott embereket fertőzni, addig míg mi meg nem tanítottuk azt erre.

Hát nem izgalmas állítás? Persze mikor a részletekről kérdeznék a tudósnőt, nem válaszol vagy mutat bizonyítékokat. Pedig még az Area51-es esetben volt némi bizonyítéka Bob Lazarnak az ott dolgozásra, de hogy egyébként az MK-ULTRA agykontroll-program kapcsán ismerős intézetben kutatott volna Dr.Mikovits, az több mint izgalmas. Na de engedjük ezt el, van itt egy fontosabb állítás, vagyis, hogy az Ebola nem tudott embereket fertőzni 1999 előtt? Na ez az állítás nagyon, de nagyon messze áll az igazságtól.
Először is, ahogyan azt egy tudós egyből kijavítaná, nincs olyan, hogy csak Ebola és kész, mivel ebből a vírusból legalább 6 verzió ismert.

Első kettő a Zaire ebolavírus és a Sudan ebolavírus, amit egy 1976-os járványban fedeztek fel Afrika közepén. Ez a két fajtája a vírusnak vélhetően vagy denevérektől, vagy majom feléktől terjedt át az emberekre, és a tudósok akkori számítása szerint 430ember halálát okozták abban az évben, amit egyébként a CDC jelentése is megerősít.
A Zaire ebolavírus -ami a legnagyobb Ebola járványt is okozta 2014ben NyugatAfrikában- először 1976-ban terjedt szét, köszönhetően a fertőzött tűknek, amit azokban a kórházakban használtak, ahol az első ebolás betegeket kezelték.
A Sudan ebolavírus pedig a pamutgyári dolgozókkal kezdődött.
Fontos tény, hogy a CDC (vagyis a vírusmegelőzési intézet) szerint a 6ból 4 ebola fajta, vagyis a Zaire, Sudan,Taj Forest, es a Bundibugyo ebolavírusok ismertek emberre veszélyes vírusként, és ebből a 4-ből 3 felfedezése 1999 előtt volt.
Az ötödik fajtáját a vírusnak a Reston ebolavirust 1989-ben fedezték fel kisérleti majmokban, amiket a Fülöp szigetekről szállítottak a Amerikába.
Ez az ebolavirus fajta csak majomféléket és disznókat fertőz meg, de emberekre nem terjed át. Voltak ugyan olyan esetek, ahol néhány ember antitestet kezdett termelni a Reston ebolavirus ellen, de megbetegedésnek nem jelentkeztek tünetei.
Hát nem izgalmas részletek….?!
A hatodik, jelenleg ismert ebolavirus fajta a Bombali ebolavirus, amit 2018-ban azonosítottak egy denevérben egy Nyugatafrikai kis országban Sierra Leone-ban.
A Bombali ebolavirus szintén nem betegít meg embereket.

Tehát. Nincs olyan hogy csak ebola és kész, amit meg kellett tanítani 1999-ben embert fertőzni. 6 fajta Ebola vírus van, amiből 3 már 1999 előtt bőven szedte emberáldozatait.

Hogy ezt, és egy csomó állítást miért kell ferdíteni (miközben egy könyvet árul a témában a néni) azt tényleg elemezhetnék holnapig, sőt az örökkévalóságig.
Mindenesetre egy dolog világos. Egy mondatos sokkolásokat könnyebb odadobni a tartalomhabzsoló tömegnek, mint az információkban gazdag tények talaján sétálni egyet.
Nem is tudom, hogy szomorú legyek vagy dühös, mikor azt látom hogy az elmebeteg teóriák alatt akkora a tobzódás, és kattintgató-megosztós gyülekezés, mintha örökéletelixírt osztanák, miközben az elérhető információra senki sem kíváncsi.

A Plandemic mánia terjedéséről különben van egy zseniális cikk cikk a New York Times-ban érdemes ránézni, hogy milyen durván eltörpül a kamumentumfilm mellett bármilyen más hír vagy esemény. Legyen az Taylor Swift koncert bejelentése, vagy az Office sorozat szereplőinek összejövetele, vagy akár a pentagon-tól érkező megmagyarázhatatlan repülő tárgyakról szóló videója, a Plandemic- Tervezettjárvány című 26 perces kis anyag minden figyelemszámlálót kimaxolt. Mindeközben számtalan fontos információ, vagy üdítő szórakoztatóanyag el se jut sokakhoz, mert ugye klikkországban a hülyeség mindig jobban teljesít. Ez azért szomorú.

Legtöbben észre sem veszik, hogy az ilyen és hasonló figyelemelterelésekkel épp a kormányzó hatalmakat védik, sőt egyenesen előre felmentik őket az esetleges későbbi elszámoltatástól. Mert ugye valahogy ezeknek az ördögi összeesküvéseknek sosem az adott kormány a gonosz szereplője, hanem valaki más. Nem érdekes?

Nekem mostanság a következő kérdés pörög az agyamban.
Melyik a nagyobb kihívás egy populista (vélemény-manipulátor) kormány számára:
Hatékonyan gondoskodni arról, hogy mindenki jusson például védőmaszkhoz,
vagy meggyőzni egy kisebb de hangos tömeget arról, hogy nem is kell az a maszk?

Ha érdekelnek a források, részről részre, innen le tudod szedni az írás word verzióját ahol minden link gondosan be van téve.

A történet szerint, akkoriban felesége Marina épp gyermeküknek adott életet, egy a nemzeti egészségügyi rendszerhez tartozó (NHS) kórházban. A személyzet rutin szerint hozott a friss anyukának egy pirítóst, de amíg az asszony aludt, Borisz bemajszolta azt.

... És akkor a feleséged felébred és kérdezi,
-Héy! mi történt a pirítósommal? Erre persze te azt válaszolod, hogy
-Sajnos nincs többé köreinkben, vagyis már nem úgy van velünk, ha ha ha...
-Ó valóban ? Ebben az esetben mi hasznod van neked itt? Miért nem mész és vadászol/halászol/gyűjtögetsz... egy másik pirítóst, mint ahogy az őseink tették a régi időkben?
Erre te elindulsz a kórház barangolós útvesztős folyosóin -ahol csak úgy potyognak kifelé a babák mindenhonnan tisztelt elnök úr- aztán végül megtalálod a személyt aki a pirítósokért felelős, a pirítós igazgatót. Akitől kérnél még repetát, persze nem jár több -tisztelt igazgató úr- hiszen ha az adag ki lett osztva, akkor ki lett osztva!

Aztán mikor nyitnád ki a pénztárcádat, rájössz hogy az sem ér semmit. Mert ugye olyan nincs hogy bármiért is fizethess a nemzeti egészségügyi rendszeren belül!
AZ EGYSÉGES SZOLGÁLTATÁS INGYENES MINDENKI SZÁMÁRA elv ugyebár...
Az egész történet lényege -tisztelt igazgató úr- az lenne, hogy az nem létezik, hogy egy nagamfajta jóétvágyú újságírónak, aki urambocsá megette a felesége pirítósát, az éjszaka közepén, az nem létezik hogy nem tud vásárolni még... És bizony ez az ügy nem is annyira triviális mint amennyire hangzik, hiszen úgy vélem, meggyôzôdésem, hogy erősen el kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan hozhatunk privát pénzt a nemzeti egészségügyi rendszerbe!

A beszéd megfelelőképpen lenyűgözte a dél Oxfordshire-i konzervatív egyesület tagjait, és megválasztották Johnsont mint a megfelelő utódot az akkoriban nyugdíjba vonuló képviselő Michael Heseltine helyére aki egyébként minden idők legkiválóbb politikai szónokaként volt tisztelt ekkoriban.

Mindezt, és még sok sok gondolatot hallhatsz a legutobbi podcast epizódban.

(Az írás eredetiben angolul megtalálható Fintan O'Toole - HEROIC FAILIURE címü könyvében)

Hoztunk egy döntést, mely szerint a twitter globálisan tiltani fog mindenféle politikai hirdetést a platformot.

Mi úgy véljük hogy egy politikai üzenet emberekhez való elérését ki kell érdemelni és nem megvásárolni hogy miért, íme néhány indok.

Egy politikai üzenet akkor ér el az emberekhez ha valaki úgy dönt, hogy követ egy accountot vagy megoszt egy adott posztot amit arra érdemesnek tart.
A fizetett elérés kiveszi az ember kezéből ezt a választást, és egy durván optimalizált / célzott módszerrel pedig arra kényszeríti a felhasználót hogy találkozzon az üzenettel. Mi úgy véljük hogy ezt a döntést nem szabad hogy pénz irányítsa. Miközben az internetes hirdetés egy eszméletlenül erőteljes és effektív módszer a kereskedelmi hirdetőknek, a platformban lévő erő óriási kockázatot jelenthet a politikára nézve, hiszen az eszköz használható szavazók manipulálására is, akiknek a szavazata milliók életére lehet hatással.

Az internetes politikai hirdetések egy teljesen új fajta kihívás elé állítják a társadalmi kommunikáció világát.
Tanuló algoritmussal optimalizált üzenetek, személyreszabottan célzott hirdetések, ellenőrizetlen félrevezető információk , deep fake technologia... ezek a módszerek már mind egyre növekvőbb erővel, szofisztikáltabban és lélegzetelállítóan hatalmas méretekben van ma már jelen az online hírdetés világában.

Jelne korunk ezen kihívásai hatással lesznek minden féle internetes kommunikációra, nemcsak a politikai hirdetésekre. Szerintünk a legjobb megoldás ha most arra fókuszálunk ahonnan a probléma ered. Ahelyett hogy magunkra vállalnánk azokat az extra problémákat amelyeket a pénz elfogadásához hozna.
*Megpróbálni mind a két problémát megoldani, csak azt eredményezné, hogy egyiket sem orvosolnánk rendesen és ez csak roncsolná a mi hitelességünket. *
Az nem lenne hiteles tőlünk ha olyat mondanánk hogy:
“ Keményen dolgozunk azon hogy megállítsuk azokat akik kijátszák a systemünket,
deeeeeeeee ha valakinek fizet minket hogy célzottan arra kényszerítsen embereket hogy lássa az ő politikai üzenetüket nos... akkor a fizetőképes ügyfél azt csinál amit akar!”

Először arra gondoltunk, hogy csak a jelöltek hirdetéseit tiltjuk le, de sajnos az ilyen blockolás kijátszására van mód. Továbbá az nem lenne igazságos, hogy mindenki vásárolhat hirdetést csak a jelölt nem , tehát minden politikai hirdetést tiltunk és kész.
Tisztában vagyunk azzal hogy mi csupán egy kis része vagyunk egy sokkal nagyobb politikai hirdetési rendszer-hálózatnak. Valaki akár azt is állíthatná hogy a mi döntésünk hatalmon lévő erőket segíti. Ugyanakkor többször voltunk szemtanui olyan társadalmi mozgalmaknak, amelyek óriási követőtábort értek el mindenféle politikai hirdetés nélkül. Bízunk abban, hogy ez a jelenség csak tovább növekszik.

Had tegyem hozzá, hogy szerintünk égetô szükség van egy haladóbb szellemű politikai hirdetéseket szabályozó törvényre (nagyon nem egyszerű ez a feladat).
A hirdetésekkel kapcsolatos átláthatósági követelmények mára már sokat javultak, de a jelenlegi helyzet még mindig nem kielégítő. Az internet világa teljesen más típusú lehetőségeket kínál, így a törvényalkotóknak nem elég a jelent de a jövőt is biztosítaniuk kell a törvényesség értelmében.

És végül: Ez a döntésünk nem szólás szabadságról vagy a szabad önkifejezésről szól, hanem a fizetett elérésekről. Arról hogy valaki pénzzel növelje a politikai üzenetének emberekhez való elérését, mely jelenséggel szemben egyre nyilvánvalóbb az emberek ellenállása.

Mindezzel talán a jelenlegi demokratikus infrastruktúra még nem képes mit kezdeni, Mégis mi úgy véljük hogy megéri egy kicsit visszalépni, ezxel is felhívva a jelenlétségre figyelmet.

Jack Dorsey
CEO – Twitter

Az eredeti tweet-et / forrást itt találod

Ha podcastet hallgatnál, hogy értsd a nagyobb képet akkor hajrá

Kezdhetném azzal, hogy elmélyedek a tényben, hogy napjainkban a felnőtt férfiak leggyakoribb elhalálozási oka az öngyilkosság. Igen. A legtöbb korombeli férfi abba hal bele, hogy.... A legtöbb korombeli férfi a szomrúságba hal bele.
De ez így nem lenne Joker. Ahhoz, hogy okoskodás és sznob elemezgetés helyett éreztessem veled a film igazi hangulatát -és azon keresztül a jelentőségét- ahhoz nekem is személyesnek kell lennem. Előre is bocsánat, ha zavarba hoz majd kitárulkozásom... de ez a film már csak ilyen.

Pár nappal a film premiere előtt volt egy kisebb összeroppanásom. Hogy agyvérzés volt e, vagy pánikroham, vagy valami ismeretlen agy nyavaja, az mindegy. Az egész agyhasadást a rengeteg stresszre és rám nehezedő nyomásra vezettem vissza. Apróbb és nagyobb élet-kihívások amikből egyszerűen csat túl sok gyűlt össze és nem volt hova letenni, kitenni, megbeszélni. A frusztráció, ami csak gyűlik és gyűlik, az elkerült konfliktusok, az elvárások, meghiúsult tervek, be nem teljesített igéretek, valóra nem váltott álmok... minden egyes nap, minden egyes feladattal egy újabb és újabb terhet vettem mosolyogva a vállamra. Bohóckodtam, viccet meséltem, vígasztaltam, esti mesét mondtam és közben csak nyomtam lefelé minden nap a saját vágyaimat.

-Brü hü hüüüü... mondhatnád. -Mire ez a nagy önsajnálat... fanyaloghatnál teljesen jogosan.
Mert hidd el, tudom én -épp ez a marcipán a tortán- a szorongásom, a szomorúságom, a gyülemlő fájdalmam a legnagyobb közhej. Nincs benne semmi új, semmi érdekes, semmi hősies.
Millió és millió hasonló korú, helyzetű férfi tapossa ugyanezt a szomorú bohóccipőt. Csak ők nem nyafognak...
Valóban nem.
*Akkor mit csinálnak a férfiak a fájdalmukkal?
Képesek vagyunk mi azt bárkivel is megosztani?
Tudnak a feleségeink, barátnőink mit kezdeni velünk amikor nekünk lenne szükségünk valami varázslatos erőt adó vígaszra? *
Ki nevetteti meg a bohócot -kérdezhetném, de azzal is a klisék közé kevernénk magunkat, márpedig a Joker film távol áll bármiféle klisétől.
Pár nappal az agyrohamom után épp egy újabb nyomasztó napom közepén voltam, mikor gondoltam Überezzünk pár órát Londonban, hátha lesz pár jófej utasom, akikkel majd jól elcsevegünk, az mindig feldob. Persze egymás után kaptam az idegesítőbbnél idegesítőbb karaktereket, akik csak átnéztek rajtam így vagy úgy. Engem és a kocsit csak taxinak használó idegenek sorra szólitottak buddy-nak, mate-nek, vagy boss-nak, hiába javítottam ki a 20 éves nyikhajt, hogy bizony nem vagyok se a tesója, se a haverja… mindegy, még egy fickót elviszek Gatwickre aztán elég, megyek én haza.

(Igen ez még mindig a Joker című filmről szól, csak várd ki a lényeget)
10 perce lehettünk úton az utassal mikor felugrott az értesítés, hogy Erika a feleségem hangüzenetet küldött whatsapp-on. Na itt kezdett el gyöngyözni a homlokom. Miért?
Nos, mondtam már a drága feleségemnek, hogy mikor Überezek ne küldjön hangüzenetet, mert azt nem tudom meghallgatni vezetés közben, és ha mondjuk épp egy hosszú út közben kapom -mint mondjuk most- akkor egész úton azon fogok kattogni, hogy mi lehet az üzenetben…
Mivel arra számoltam hogy emlékszik a kérésemre, csak mégjobban feszülni kezdtem, mivel azon voltam hogy vagy ignorálta amit kértem, vagy valami halálosan fontos információ vár ott rám.
Így vezettem tiszta ideggel még 40 percig, mire végre félreálhattam és meghallgattam az üzenetet ami arról szólt, hogy keddenként ingyen van a kávé a benzinkutaknál. AAAAAAAA!!!!!!!!
Azt hittem itt robbanok fel. 1, nem kávázok már hetek óta. 2, nem hagyunk hangüzenetet ha csak nem életbevágóóóóóóó…. Vettem pár nagy levegőt, és kedvesen visszaüzentem a feleségenek, hogy “Kérlek, kérlek, kéééérlek ne hagyjál nekem vezetés közben hangüzenetet”

Válasznak annyit vártam volna, hogy „Úh, bocsi, tényleg. Elfelejtettem nehari, szere”

Na de persze nem ez jött, hanem elmagyarázta hogy miért.... aztán a végén veszekedés lett az egészből. Ekkor tört ki belőlem hogy „ Erika! Basszus, figyelj már rám! Tudod Te, hogy mi az ami a világon a legjobban bánt engem... mivel lehet teljesen elpusztítani... érted te azt hogy mi az én legnagyobb fájdalmam???? ”
Nem szokatlan tőlem a hasonló teátrális fogalmazás, szóval kedvesem elgondolkodott és találgatni kezdett, mire belevágva üvöltöttem hogy „Az, hogy nem létezek. Az, hogy senki de senki nem figyel oda arra amit ÉN szeretnék, amit én kérek, amire nekem volna szükségem... Az, hogy jelentéktelen vagyok, az hogy láthatatlan vagyok...” csuklott sírásba a hangom, megalázó, hörgős sírásba. Erre a válasz.... „Most mit akarsz, mit mondjak erre?”

Letettem.

Elindultam haza. Próbáltam lenyugodni, és Frank Sinatrat hallgatva vezettem át az erdei utakon.
30-as táblánál 29-el hajtva, aztán 20-as táblánál 22-re lelassítva haladtam... eszemben járt a pár nappal azelőtti bírósági tárgyalás, ahol a jogsimért kellett küzdenem. Emlékszem milyen kínos volt ott állni és azon feszülni hogy ne kezdjek röhögni, mert bizony van, hogy mikor nagyon zavarban vagyok csak úgy elkezdek röhögni a semmin -amit mindenki nagyon utál. Képzelheted. Temetésen, veszekedés közben, vagy épp bármilyen tragikus csendben és még sorolhatnám. Ahogy így vezetgetek át a sötét utakon, látom hogy mögöttem villogva türelmetlenkedik egy audis. 40-esre területre érve felgyorsítok 39-re, de akkoris tovább villog a baromja, majd újra lakott területre érünk 30-ra lassítás, persze ettől mégjobban megfeszül a mögöttem villogó autó.
„-Most mit csináljak veled te barom, te nem látod a táblát?” gondolom magamban.
Mire egyszercsak felgyorsít és bejön mellém a szürke audi és azzal a lendülettel, hogy mellém ér BUMM egy óriási puffanás az arcom melletti ablakon. Hatalmas kóláspohár csattant szét pont a fejem mellett, majd azzal a lendülettel el is hajtottak előttem.
Kínomban sokáig csak hallgattam.... Sinatra csak énekelt, a cselló rezgése betöltötte a kocsit és a fejemet... nagyon lassan sírni kezdtem... aztán meg csak már dühösen, magamra haragudva zokogni. Gyűlöltem, hogy rinyálok, de nem bírt bennmaradni tovább. Végre hazaértem.
Parkolóban összeszedtem magam, letöröltem a képemről a gyengeség vállalhatatlan gyöngyeit, adtam magamnak két ébresztő pofont, aztán bementem a házba.
Később bocsánatot kértem a feleségtől hogy kiabáltam vele, mondtam nehéz napom volt aztán elmentünk aludni.

Másnap elmentünk megnézni a Jokert. Talán három perc sem telt el a filmből mikor el kellett üljek messzire a tömegtől, előre az első sorba. Ott, akkor, ettől a filmtől minden fájdalom a felszínre tört.
Nem voltam szomorú, vagy elégedetlen a filmmel, sőt. Dermedtem ültem végig.
Hihetetlen, hogy mennyire rólam,... vagyis nem rólam, hanem rólunk férfiakról beszél a film.
Mert bizony nem az van, hogy én vagyok Joker, hanem hogy minden férfi Joker így vagy úgy.
Igen.
Mindenki aki naponta nyeli le a világ mocsokságait. Mindenki aki olyan munkát végez amiről kiderült, hogy nem is olyan álommeló. Mindenki aki felnéz valakire, akiről tudja, hogy egy életbeli találkozásnál a hőn tisztelt alak szarba se venné. Minden férfi Joker, aki apafigurát keres, de senkinek sem kell, mint fiú. Mindenki, akivel nem tud mit kezdeni a nők világa. Mindenki, aki naponta érzi láthatatlannak magát és mosolyoggva pusztul bele ebbe.
Mindenki Joker, akin átnéznek a világ türelmetlen, érzéketlen alakjai....
Mindenki Joker, aki egy napon majdnem feladja.
Aki úgy érzi, mindenkinek jobb lenne nélkülem.

Vagy talán nem.
Talán van más megoldás is, csak azt felelőtlenség lenne itt leírni.
Még maga Joaquin Phoenix is elhatárolja magát a témától... szóval lehet, hogy itt kell nekem is abbahagyni és engedni hogy menj és megnézd a filmet Te magad.

Zseniális munka, minden filmkockája, minden hangja, zenéje, nevetése a szívbe mar.

Most, hogy abba a korba léptünk, mikor a női jogokért való harctól hangosak a csatornák, amikor minden film hőse nő kell hogy legyen. Most mikor a nő tiszteletre méltó intellektusa és tehetsége körül forog a világ…. Most mikor férfiak milliói halnak bele a láthatatlan szomorúságba.

Most ez a film nagyon fontos.

Érdekel valakit, hogy pontosan kik dolgozhattak Augusztus 11.-én délután a csodálatos Liszt Ferenc Repülőtér bőröndjeivel? Jelentésünkre fog reagálni bárki bármit is? Reménykedjünk, hogy megkeresik majd a tolvajt..? Ugyan. Mit számít manapság ebben a bűnös-büdös-bajos világban, hogy mit érez egy 8 éves pici lány, akinek ellopták az apró fülbevalóit... mégis én leírom, hátha... nem is tudom, hátha valahogy véletlenek mentén eljut az illetőhöz az üzenetem. Ki tudja, talán két rablás között néha facebookozik a senkiházi.

Gyorsan lopsz, figyelmetlenül, törve-tépve-szakítva-zúzva.. mindent amit csak tudsz. Az is lehet hogy valami fontos dologra kell a pénz és nem látsz megoldást. Esetleg a szüleid fosztottak meg a belső hangtól, vagy -az országod erkölcsi zsibbadtsága fertőzte meg az agyadat és már nem tudod mi helyes és mi nem az. Talán azt hiszed a világban mindenki lop, hiszen körülötted mindenki lop.. észre sem veszed hogy a tiéden túl is tart a világ, benne emberekkel akik nem is olyan romlottak mint hiszed. Vagy talán... Áh. Nem foglalkozol te ilyesmivel. Téged már nem érdekel senki és semmi, mert csak te számítasz, csak a te vágyaid, a te fájdalmaid a te világod a fontos.
Valószínüleg már kidobtad a lógós kis fényességeket, kinek is tudnád eladni azokat az értéktelen apróságokat, főleg ha aznap volt nagyobb zsákmányod, igazi arany, drágakő, mobilteló, kézpénz,.. vagy ki tudja mire vadászol.
Lehet nem is emlékszel már a nagy fekete bőrönd puha ruhái között biztonságban szunyadó apró kis fiókos dobozra, arra a díszes semmiségre amit sebesen feltéptél, pedig le sem volt zárva, csak egy sima kis fedeles fiókos bigyóka volt. Mindezt azért, hogy kimarkolhass a mocskos-mohó kezeiddel két apró csecsebecsét.
Minden bizonnyal már valahol a kukád alján tompulnak el a parányi ékszer utolsó kis csillogásai, ahogy valami retkes szósz a kidobott kajádból ráfolyik. Vagy talán megtartottad, hordod, elajándékoztad..?
Mostmár nekünk ez mit sem számít. Hogy kitől kapta Kiara lányunk élete első fülbevalóit, hogy milyen nagyon sokáig várt rájuk, hogy miféle boldogságot jelentettek azok a csillagfényű semmiségek….
Ezeket csak mi tudjuk, ez neked és a romlott lelkednek semmit sem számít.
Mi csak arctalan, képzeletbeli emberek vagyunk a feladott bőröndöeink mögöt. Mi talán nem is létezünk, hiszen nem látsz minket, nem gondolsz ránk.
Márpedig tudd meg te reptéri fosztogató, te szánalmas parazita, hogy MI IGENIS, HOGY LÉTEZŐ VALÓSÁGOS EMBEREK VAGYUNK. Élettel, emlékekkel, és fájó szívvel!
Minden kifosztott bőrönd mögött van valaki. Arccal, névvel, valóságos bosszúsággal, és nem ritkán pótolhatatlan veszteséggel amit TE OKOZTÁL!

Mérhetetlenül dühös apai szívem teljes erejévél kívánom, hogy tudd meg, és sose menekülj el ettől. Mert ha nem ma, egy nap biztosan utolér majd a felismerés, hogy minden fosztogatásodnak következménye volt. Minden egyes lopásodnak áldozata is volt, van. Mindegyiknek!
Mi esetünkben, ma éjjel itt, tőled távol egy ártatlan kicsi kislány sírta álomba magát, és tanult valami nagyon nagyon szomorút a fölnőttek világáról, amit talán soha de soha nem felejt el.

Nagymamám mindig azt mondta, mikor valaki ártott valakinek:
„Jegyezd meg fiam; Isten nem siet, de nem is késik!”

A félreértések elkerülése végett ideírom, hogy világos legyen.
Nem a légitársaság, vagy a reptér, vagy a rendszer... hanem az EGYÉN az, aki a bűntettet elkövette, aki a szívfájdalmat okozta!
Az én szememben számít a különbség, mert fontos hogy ne vakon a rendszert, vagy a világ káoszát, vagy az adott földi személyzetet okoljuk kollektív jelleggel.
FONTOS hogy, ne általánosítsunk, ne adjunk menedéket az egyénnek. Ne bújhasson kollégái közé, vagy cégének logoja mögé a személy, aki bizony maga felelős a saját romlottságáért.
Nem más mint a tolvaj az akinek a lelkén szárad a bűn.

Remélem eljut hozzá ez a pár sor....

Még egyszerűbben írva; a tőlünk erősen különböző karakterekkel szemben könnyebben érzünk sajnálatot, ugyanakkor azokra akik önmagunkra emlékeztetnek, sokszor vádlóan tekintünk egy-egy szerencsétlen eset kapcsán. Az agy ugyanis arra van berendezkedve, hogy gazdája számára a világnak harmónikus értelmet találjon, ehhez pedig az az út, hogy meggyőzze önnmagát arról, hogy hasonló baleset veszélye nem áll fenn.
Mikor tőlünk különböző ember az áldozat, akkor a különbözőség elég biztosíték arra, hogy minket nem fenyeget a szerencsétlenség. Amikor viszont valaki ránk hasonlít, akkor az agy azonnal legyártja a kifogást, hogy "bizonyára az illető valami olyat tett" ami miatt a szerencsétlenség történt.
Ezt a képzeletbeli hibát mi persze soha nem követnénk el, tehát nem vagyunk veszélyben.

Hát nem érdekes? Bajban nem azonosulunk az áldozattal -és az azonosuláson keresztül együttérzünk- hanem önvédelemből pont fordítva működik az empátiánk.

Ha feje tetejére állítjuk és alulról vizsgáljuk ezt a felismerést, akkor rá kell jöjjünk arra, hogy minél különbözőbbek vagyunk a tömegek birkáitól #egyéniségek annál gyakrabban találjuk magunkat olyan szituációban , ahol az áldozat is (ahogy a legtöbb ember) különbözik tőlünk. Mert aki különc az emberiség szemében, az a világot színes részleteiben és különbségeit ünnepelve látja, és ebbe bele tartoznak a valamilyen módon károsultak is.
Ebből egyenesen adódik , hogy a különbözőség miatt gyakrabban és könnyebben mutatunk részvételt az életünk színterén látott szerencsétlenül jártakkal szemben.
Ha pedig gyakrabban vagyunk együttérzőek a rászorulókkal szemben, akkor talán többször adódik alkalmunk megélni pozitív érzelmekben gazdag élményeket.
A szívmelengető esetek pedig a visszajelzés rendszerén keresztül tovább erősítik a bennünk élő jóságot. Így csiszolva az egyéniségeket egy fantasztikus sziperszuper királysiráy aztapaszta csudacsacsivá.
Avagy több empatikus életélmény egyenlő jobb ember.

Ezért hát azt mondom, hajrá különcök és bocsássunk meg a biztonság miatt egyeniségtelenségbe menekült bírkáknak ha néha morcosak.
Az agy így működik. Tényleg.

Ha már itt vagy kedves olvasó esetleg nézz körül itt az oldalon a többi irás között, vagy hallgass bele a podcastbe...

Talán a higgadtabb gondolatmenet érdekében okosabb ha inkább úgy ugrunk ennek neki, hogy lehet-e valaki egyszerre miniszterelnök és filozófus is. A rövid választ mindenki zsigerből érzi, vagy a történelmet ismerve pontosan tudja. Nem, nem lehet. Esetleg talán úgy, ha lemond népvezéri posztjáról és onnan kutatja az élet értelmét. Na de lássuk miért is gubancos ez a két pozíció.

Kezdjük talán azzal, hogy megértjük mit csinál egy filozófus és összevetjük azzal, amit egy politikus művel. Arra az esetre ha lusta olvasó lennél, gyorsan idedobom neked a kontrasztot
A filozófus kívülállóként az igazságot keresi, a népvezér pedig a pódiumról a saját politikáját magyarázza.

Most, hogy a podcastolásban egy kis szünetet tartok amolyan feltöltődés céllal, rengeteget olvasok főleg genetikáról, evolúcióról, az elme működéséről... és valahogy mindig a filozófiánál kötök ki. Így akadtam és mélyedtem el újra David Hume és Émile Durkheim világában, vagy fedeztem fel Henri Poincaré zsenialitását, ahogyan Jonathan Heidt vagy Jon Ronson munkája is rengeteg kérdést ültetett vagy épp piszkált fel a mohó kis elmémben. Na most ebben a nagy nyári brain-búvárkodásban egy pillanatra felkapom a fejem és mit olvasok? Orbán Viktor posványos filozófus pózolását.
Wow! – ráztam meg a fejem, na ilyen nincs, na nehogy már...
Nézzük pontosan mit is mondott Tusványoson, a nyári napon perzselődő viki-klub tömegének:

„... Sohasem jöhetett volna létre liberális demokrácia, ha nincs neki kulturális keresztény altalaja. Hiszen az a képtelen helyzet, vagy első látásra képtelennek tűnő helyzet, hogy két ember szavazata az ország legfontosabb döntésében, amikor kijelöljük, hogy merre haladunk, és kikre bízzuk annak az iránynak a megvalósítását, két embernek a szavazata, akik közül az egyik mondjuk nyolc általánost sem végzett, a másik meg az akadémia elnöke, ugyanannyit ér. Az egyik inkább segélyre szorul, a másik hatalmas adókat fizet, mégis mind a kettőnek egyet-egyet ért a szavazata. Az egyik érti a világot, a másikat nem is érdekli a világ, mégis mind a kettőnek ugyanannyit ér a szavazata.... ”

Ha Orbán filozófus lenne és nem prédikátor, akkor ezt csak megírta volna valahol, és azt lehetett volna viatni, tovább gyúrni, az igazság keresésének elve alapján bizonyítani vagy cáfolni. A népvezéri pozícióból ez mind elmaradt, ezért ez így nem filozófia hanem csak duma, ami a legkissebb kritikus gondolkodás után szétesik.
Az egész tézis onnan indul hogy van a gazdag ember és a nagyon szegény. Ezen a húsba maróan fontos képen úgy átsiklik Viktor, hogy az már nekem kellemetlen. Értem én hogy rohanni kell a következő pontra, hogy a kereszténység milyen szépen összehozta a két karaktert, de az emberi állapot akkor is fontosabb. Álljunk meg tehát először ezen a ponton.

_ „az egyik mondjuk nyolc általánost sem végzett, a másik meg az akadémia elnöke,
az egyik inkább segélyre szorul, a másik hatalmas adókat fizet,
az egyik érti a világot, a másikat nem is érdekli a világ”_

Miféle kontraszt ez kéremszépen? Miféle igazságtalan felállás ez?
Egy filozófus nem megy el amellett a tény mellett, hogy a szakadék gazdag és szegény között napról napra mélyebb és szélesebb. Elhanyagolható részlet lenne, hogy a szegénytől napról napra többet és többet vesznek el, miközben a gazdakok sorra kapják az adókedvezményeket és számtalan más előnyöket? Miféle filozófus az, aki azon mélázik, hogy (a mérhetetlen esélyegynlőtlenség ellenére) mi győzi meg a szegények tömegeit arról, hogy ők egyenlőek a gazdagokkal a szavazás ezközén keresztül.

Hogyan járja valaki az igazság keresésének útját, ha közben vakon átlép az igazságtalanságban szenvedők felett?

Szerintem mindenki pontosan ismeri ma már azt a fájdalmas tényt, hogy a vagyon megoszlás milyen szinten elcsúszott az irányító gazdagok oldalára. Afelől sincs ma már illuzióink, hogy miféle manipulált demokráciában torzul nap mint nap az igazság, mivel az ingyenesnek tűnő információ kereskedelmi -vagy mégrosszabb- politikai elvek alapján szelektálódik és jut el az emberekhez. Egyáltalán létezik-e még szabad gondolkodás, manipulálaltlan informálódás - hogy aztán valóban lehessen szabadon szavazni? Na és ha elfogadjuk a sajtómanipulációt, miért fogadjuk el, kik manipulálhatják, kiknek a csatatere az, és ki nyer/veszít azon...? Ebben a felállásban van-e esélye a szegény embernek feltörni, vagy a gazdagnak megbukni? Hová tart így a világ, meddig feszíthető még ez a társadalmi feszültség…? Van itt filóznivaló bőven.
Lehetne itt kicsit jobban kapirgálni az igazságot, csak akkor lehet hogy valami fájdalmas dologra jönne rá a tisztelhetetlen miniszterelnök úr. Na de a népvezér bácsi inkább ugrik a nagy megfejtéshez, és gyorsan magyarázza a nagy okosságot:

„...Egy ilyen politikai konstrukciót, amit a demokrácia, különösképpen a liberális demokrácia alapja, csak akkor lehet létrehozni, ha találunk egy sajátos nézőpontot, ahonnan nézve ezek a nyilvánvalóan teljesen különböző emberek mégiscsak egyenlők, s ezért egyenlő súllyal lehet számításba venni a véleményüket. S ez nem lehet más, mint az a keresztény tétel, hogy mindannyiunkat a saját képmására teremtett a Jóisten....”

Na itt már téptem a hajamat. Mert egyrészt van abban igazság, hogy minden közösségi aktivitáshoz szükséges egy összetartó ideológia, erre viszont remek példa van ezer. Az összehangolódás rengeteg formáját láthatjuk bármerre is nézünk térben vagy időben. Törzsi táncok, csoportos vadászat, háborúzás, fürdőzés, orgia, szüretelés, kórusban éneklés, épületépítés, focimeccsen szurkolás, uralkodó elleni fellázadás... és persze a közös imádkozás is csak egy a rengeteg összehangoló erő közül.
A demokrácia szépsége, hogy nagyobb átfedéssel bír, hiszen ernyője alá az is befér aki nem hisz Istenben, vagy egy másikban hisz, ahogy annak is akad hely, aki nem szeret táncolni a tűz körül, vagy az orgiát túl fárasztónak találja. Azt állítani, hogy a keresztény vallás nélkül nem születhetett volna demokrácia, olyan mintha azt állítanánk, hogy aki nem hisz a felhőn csücsülő bácsiban, az nem lehet rendes ember.

Észrevetted már, hogy míg minden nyelv a Krisztusi névből származtatja a vallás nevét, nálunk ez másképp van. Az angoloknál Christian, a németeknél Christlich, finneknél pedig Kristinusko ..és így tovább. Vagyis mindenhol Jézus Krisztusra utal a név, kivéve a Magyar nyelvben, ahol inkább a próféta kivégzésének ezköze a névadó. Lehet hogy pont ezért is tetszik olyan nagyon a magyar diktátornak a KERESZTénység, hiszen az jobban utal az egyházi rendszerre -tévedhetetlen pápával, pedo papokkal, fényes vagyonnal- így a Jézusi tanításokra nem is kell annyira odafigyelni.

Na de vissza a demokráciához. Egy időt és cinizmust álló ideológiát onnan lehet megismerni, hogy nem szükséges a instrumentális érvekkel és hozadékos előnyökkel igazolni. Ugyanakkor mindig fontos az ideológia gyenge pontjain rajta tartani a szemünket.
A baj mindig ott kezdődik, amikor az egyensúlyt valakik megborítják és azt kezdik el hirdetni,hogy az ideológia fontosabb mint az ember.
Ezek után jöttek a hőségben tapsolóknak Viktortól a további filozófia szagú gondolatok, persze árnyékos szinpadról, kényelmesen a terítős asztalnál ülve:

„...A liberális demokrácia életképes volt egészen addig, amíg a keresztény alapjait el nem hagyta. Egészen addig, amíg a személyi szabadságot védte és a tulajdont védte, jótékony hatással volt az emberiségre, de amikor elkezdte fölszámolni azokat a kötelékeket, amelyek az embert a valóságos élethez kötik, megkérdőjelezte a nembeli identitását, leértékelte a vallási identitását, fölöslegesnek minősítette a nemzeti kötődését, ezzel a liberális demokrácia tartalma radikálisan megváltozott...”

Na ekkor ezt most mégegyszer. Hogy mivan???

„..elkezdte fölszámolni azokat a kötelékeket, amelyek az embert a valóságos élethez kötik, megkérdőjelezte a nembeli identitását, leértékelte a vallási identitását, fölöslegesnek minősítette a nemzeti kötődését...”

Na ne tessék már szórakozni. Pont az a lényeg a demokráciában, hogy nem kötelező a diktált vallást követni, és az identitást nem egy központi hatalom (vagy egy lincselő horda) határozza meg, na és hogy az egyén (vagy épp csoport) társadalmi szerepvállalása felismerésre és értékelésre érdemes! Óh, és amikor szerepvállalásról van szó, akkor ott a vállalás és kiosztás közötti különbséget se tessék kifelejteni filozófus úr.
Mehetnék tovább az egész beszéden még jó sokáig mondatról mondatra, de most itt inkább varrjuk össze a végét.

Orbán Viktor a botcsinálta filozófus az Európai Unió homogenitása ellen próbált érvelni -mert ugye a nemzetek egyéniségéből adódó sokszínüség az egy jó dolog- de ugyanazzal a lendülettel agyon is ütötte saját logikáját a frissen facsart magyarországi identitás-szabadság ellenes ideológiával. Az egész diktator-prédikáció arrólt próbált szólni, hogy a sziperszuper Magyar kormány egy teljesen új fajta liberalizmust teremtett, ami sokkal jobb mint a régi. Az ócska kopott szabadság elvével rengeteg baj volt és van, ezért ők szépen megteremtették az Istennek tetsző verziót, vagyis az illiberalizmust, amit Orbán Viktor így definiált: Illiberalizmus = keresztény szabadság .

Nesze neked igazi szabadság, nesze neked demokrácia.

Ha már itt vagy kedves olvasó esetleg nézz körül itt az oldalon a többi irás között, vagy hallgass bele a podcastbe...

Lee Harris és felesége Lizanne az Oxford Diocesan Alapítvány ügyében fordultak jogorvoslatért.

Az ateista szülők sérelmezik, hogy a gyermekük iskolájában a biblia történetek ujrajátszásával és közös imádkozásokkal az iskola nem tartja tiszteletben a nem vallásos gyerekek emberi jogait, ezért a legfelsőbb bírósághoz fordultak.
Lee és felesége Lizanne engedélyt nyertek, hogy bíróság előtt vitassák az Oxfordshire-ben található Burford Általános Iskola -illetve az azt üzemeltető szervezet az ODST- oktatási rendjét, amiről a szülők úgy gondolják, hogy törvényt sért.
A pár úgy látja, hogy mióta 2015-ben az alapítvány átvette az iskola igazgatását ”az evangélizmus káros aspektusai beszivárogtak az iskolai ünnepségek műsoraiba és egyéb oktatással kapcsolatos aktivitásokba”.
Az egyedülálló jogi esetnek az ad alapot, hogy a szülők szerint a gyerekek tanuláshoz való jogait sérti a tanrend, mivel az nem tartja tiszteletben a “vallási behatás nélküliség” alapelvét.

Az ODST hatáskörébe 33 iskola tartozik, ezek közül 4 az Anglikán egyház rendszerének támogatásával, ezen belül működik az érintett Burford Általános is.
A szervezet weboldalán ez áll : “Fő motivációnk alapja a keresztény vallás, de azt nem erőltetjük senkire ”
A családot támogató emberjogi szervezet a Humanists UK úgy véli ez a per egy precedenst teremthet azokkal az iskolákkal szemben, akik a napközbeni imádkozásnál nem szolgálnak megfelelő alternatívákkal a nem keresztény tanulók számára.
“A törvény szerint minden közösségi és vallási iskola köteles lehetőséget teremteni a napi közös imádkozásra, ezzel szemben a Burford Általános Iskola napi összejövetelei kizárólag keresztény imát tartalmaznak” - érvel a Harris házaspár.
Továbbá azt állítják, hogy hetente van egy hosszabb foglalkozás, ahol a tanulók különböző bibliai karaktereknek öltözve játszanak el keresztény történeteket -beleértve a keresztre feszítést is.
Az ateista család szerint ez a per nem más, mint az első lépés a “vallási behatás nélküli” oktatásért vívott harcban.
8 és 10 éves gyermekeiket szülői kérésre már felmentették a hosszabb foglalkozások alól, de nehezményezik, hogy míg a többi gyerek szerepjátszik addig a felmentettek számára nem bisztosított az iskola alternatívát, hanem csak felügyelet alatt hagyták a gyerekeket, hogy az iPad-jeikkel játszanak.
Az iskola rendszeresen tart különböző keresztény rendezvényeket a templomban, mint a szüreti fesztivál és a hatodikosok búcsúztatója, ahol minden növendék kap egy Bibliát.
A perelő szülők nem kívánják gyermekeiket ezekre a rendezvényekre vinni, azonban azt nehezményezik, hogy ezzel a nem keresztény gyerekek “hiányt szenvednek, kimaradnak a nagyon fontos iskola-közösségi életből”. Meglátásuk szerint az ilyen vallásos szellemű összejövetelek diszkriminálóak az ateista gyermekekkel szemben.

Anne Davey az ODST megbízott igazgatója az újságírók kérdésére annyit mondott, hogy jelen körülmények között -amíg a a jogi eljárás le nem záródik- nem lenne helyes bármit is nyilatkozni az ügyben.

(forrás:telegraph)

Ha már itt vagy kedves olvasó esetleg nézz körül itt az oldalon a többi irás között, vagy hallgass bele a podcastbe...

Leegyszerűsíthetném a hatékony harsányság kedvéért ezt az észrevételt pusztán arra, hogy milyen önalázóan ostobán megy az utálkozás gyűlölködés posztokban és kommentekben -és ahol csak erre felületet talál a júzer- de talán segíti a gondolatmenetet, ha maradunk a kaja példánál.
Tudom, tudom... még a fitnesz bajnok is eszik néha szemetet, ahogy a leg angyalibb léleknek is néha eldurran az agya az idegtől. Így nincs is értelme papolni a tökéletességről, de talán a tudatosság érdemes egy kis extra figyelemre.
Mire is gondolok? Arra hogy felpiszkáljam benned a kérdést az elmédből ki és be mozduló anyagokról.
Nálad mi újság ezügyben? Figyelsz annyira a agyadra mint a husidra?
Bisztos állsz néha te is a tükör előtt, össze csípve magadon a bőrt, konstatálva hogy "fú de nagyon kövér vagyok" aztán pár napig jobban figyelsz a kajával, többet mozogsz.
Teszel így a gondolataiddal?
Csíped össze néha a zsíros butaságot ami a sok èrtelmetlen online-offline tartalom után rád rakódott?
Rengetegen pózolnak ilyen-olyan inspiráló idézettel, vagy combokon konyvet pihentetve, de valójában mi a helyzet ott veled kedves olvasó? Látod a fölös anyagot annak ami, szemétnek? Érzékeled a kártékony dühítés-vírust ami hapcizásra így terjesztésre ingerel?
Érzed amikor meggyengûlt az ellenálló rendszered és már a legkissebb bosszantásbaci lever?
Védekezel, védelmezel? Vagy csak immunizálódsz és továbbadod az izzasztó anyagokat?
Rengeteg kérdésem lenne még, de inkább hagylak most, majd egyszer válaszolsz magadnak. Aztán ki tudja, még az is lehet, hogy mégjobban figyelsz holnaptól majd miféle elmecsemegét ropogtatsz legközelebb.
Mert ugye az vagy amit... hamm.

(Változtatás nélkül, idemásolom az eredeti szöveget)

Kedves régi, es hirtelen elôbukkant barátok.
A hir igaz. Valóban nyertünk az angol Euromillioner lottón.
Rengeteg a kérdés, így aztán úgy döntottem annyira nyílt leszek, amennyire az lehetséges. Egyszer, és nem többször. Aztán innentôl a kommunikációt átveszi egy ügynökség. (Ha lesz sajtóanyag, akkor az csak angolul. Bocsi. Itt így megy.)
Nos.
Elôször is; tudom, és imádom (!) hogy ebben a pillanatban senki nem veszi komolyan a hírt. Gondolom fôleg köszönhetôen az én borzalmas kiszámíthatatlanságomnak. Ez most nagyban megkönnyíti a helyzetünket. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez meg fog változni nagyon gyorsan. De addig is jó, hogy legtöbben csak poénkodásnak veszik -így elfelezve a kéregetôk számát!
Tessék, ime pár sor arról, hogy hogyan is történt.
Pár hónapja kezdtünk el játszani, vagyis inkább én... A Melinda meg csak röhögött reggelenként, amikor meséltem milyen csalódott vagyok, hogy most sem nyertünk. Pedig én olyan, de olyan jó milliomos lennék! Az elsô olyan, aki tényleg alkotni is akarna ( színház, film, tánc, podcast..) és nem csak utazgatni-élvezkedni a luxusban.
Na a lényeg, hogy egyre tôbbet viccelôdtem ezzel, sôt. Volt egy alkalom, amikor egy komoly fél órás beszélgetésben tisztáztuk, majd hogyan lesz beosztva a lóvé... Aztán megállapítottuk, hogy akkor ez ( a legnagyobb) gondunk meg van oldva. Már csak az apró, hétköznapi kihívások maradtak.
Persze nem nyertünk.
Aztán pár napja elkezdtem autó-táncolni egy uj kedvencre a DaftPunk/Pharell féle "Get lucky"-ra. Még videot is osztottam meg róla a youtube-on. (Get lucky=legyen szerencséd) Amikor a második videót rögzítettem, épp egy kis boltocska elött parkoltam. Bementem üditôt venni, erre mit látok? Fehér papíron a felhívás az Euromillionare lottóra, hogy most £18Milla a fônyeremény. Ha ez nem is hatott rám, akkor a felirat az összeg alatt: GET LUCKY !
Wow. Ilyen "üzenetet" nem lehet figyelmen kívül hagyni. Bumm. Vettem is egy szelvényt.
Állandó számaink vannak, olyanok mint például a születésnapunk (Melinda is, és én is negyedikén születtünk) aztán Kiara tizedikén...
Íme a nyertes számsor:

..errôl jut eszembe, hogy állandó számokkal játszani kegyetlen egy dolog. Igazi csapda. Mert ha egyszer mondjuk nem játszol, és kihúzzák a számaidat...?! Nna az a méreg!
Jolvan na. Rátérek a lényegre.
Kedden este van a sorsolás, szóval reggel csak kényelmesen ellenörzi az ember. Emailek, facebook, twitter, G+ csekkolása után a wc-n ülve meglestem hát a national lottery weboldalát is.
Hupppppppsz. Azok a számok. Szinte világítottak -majdnem mint a RusselCrow filmben Dr.Nash kódjai.
Ott a klotyón ülve, el sem hittem. (Èpp egy nagyobb kábelen dolgoztam, szóval ha azt mondom beszarás, akkor az itt szó szerint értendô!)
Melinda még aludt, így aztán finoman felpuszilgattam ôt az ébrenlét lottonyereményes világába. :
-Kicsim! Nyertünk a lottóóón...-suttogtam.
Erre ô: -Akkor jólvan. -reagált nyöszörgö álmos hangon, és átfordult a másik oldalára aludni (?!) tovább.
Annyira izgatott voltam, meg már majdnem késésben is (reggel 5kor!) így aztán hagytam, és rohantam le a kocsihoz. (Sofôrként dolgozom)
Talán mondanom/írnom sem kell, hogy mostantól kezdve mégjobban imádom a Get Lucky címû dalt. Püföltem is a kormányt mikor megint megszólalt.
Az elsô melóm a reptérre vitt, aztán amint félre tudtam állni, pörgettem is az internetet, hogy most ilyenkor mi a teendô. Telefonszám, adategyeztetés, olyan simán vették a jelentkezésemet a nyereményért, mintha csak pizzát rendeltem volna. Kicsit kiábrándító is volt a telefonos csaj hideg hangja. Na de ez legyen a legkevesebb.
Autókázás a következô címre... közben kezdtek a fejemben megszületni az elsô konkrét ötletek, hogy akkor most mit is kezdjünk a nyereménnyel.
Persze valami kis-gonosz módon föleg azon ábrándoztam, hogy majd milyen fejet fog vágni ez, vagy az az ismerôs. Volt csajok, ex fônökök... Hú, azért azokat az arcokat nagyon megnézném. Ahogy rádöbbennek.... Júj! Olyan édesek voltak ezek az ábrándok, hogy még a közeljôvô nagy változásai sem izgattak annyira.
Aztán lehiggadtam.
Elkezdtem a kutatást a"helyzetünkkel" kapcsolatban. Néhány tragikus lottomilliomos története után elkezdett romlani a mézédes boldogság. Aztán ahogy egyre mélyebbre ástam magam a "nyertesek" történeteinek drámatengerében, konkrétan félni lezdtem. Igazi, gyomorfacsargató félelem vette át a nagy hip-hip-hurrá érzés helyét. Gyilkosságok, válások, rablás, gyerekrablás(!) és persze totális csôd. Minden storynak az volt a vége. -Huh! Akkor ez most hogyan lesz másképp a mi esetünkben?
Ennél a pontnál találtam rá a legjobb tanácsra.
Nem nyúlni a pénzhez egy teljes évig.
Azok, akik ezt végig tudták csinálni, mind megtöbbszörözték a semmibôl pottyant ôsszeget és boldog élnek...-mint a mesében.
Ez lesz hát. Napra pontosan egy évig nem nyúlunk a nyereményhez. De még csak egy picikét sem, hisz' pont ez a lényeg. Egy év. Bármiféle érintkezés a pénzzel tilos. #mummy-style
Senki sem mondja, hogy könnyû lesz, de megéri. Annak is van egy bája, hogy tudod, ott vár a nyeremény. Meg aztán az életünk is rendben van most így. Munkánk van, egészség van, pici lányunk mosolya pedig még egy darabig pénzfüggetlen. Szóval elleszünk mi.
Sôt, csak hogy sose felejtsem el, írok egy könyvet errôl a várhatóan érdekes évrôl. (Dolgozni gazdag emberek sofôrjeként, közben pedig.... -jó lesz ez!)
Ezt fogjuk tenni.
Normális, változatlanul izgalmas életetet élve robogunk tovább, ahogy eddig. Munka, gyereknevelés ( ú, sietek is összerakni a kishölgy játék-konyháját) és néha egy kis tánc az autoban. #Cardancer
Talán jôvô ilyenkorra már mindenki el is felejti hogy mi volt, kôzben pedig mi is kitaláljuk hogy mibe fektessünk. Okos döntéshez idô kell.
Ennyi. Szerintem minden kérdésre találni választ, tehát innentôl kezdve ne kérdezgessetek, zaklassatok a nyereménnyel kapcsolatban.
Köszönjük a megértést.
Ah! Gonosz rablóbácsik/nénik! A szelvény egy bank safe-jében csücsül, szóval ne tessék kirabolni/bántani minket."

Ezen iráson felindulva később meghívtak a Frizbi című műsorba, amit aztán mindenki úgy értelmezett ahogy akart, vagy ahogy az inteligenciája engedte. Nekem mindenesetre jó móka volt.
Itt a végén ha mást nem is, de azt talán érdemes kihangsúlyozni, hogy ebből az írásból semmiféle kára nem származott senkinek, sőt, egy magyar kereskedelmi televíziónak generáltam nézettséget -ami ugye a média gépezetében pénzzé alakult, és adózás után a magyar gazdaságot támogatta.
Vagyis közvetett módon, ezzel a kis írásommal pénzt tettem Magyarország zsebébe.

Értem én a szkepticizmust, érzem a kétkedést, és pont ez az ami engem most inkább foglalkoztat.
Vagyis az, hogy kezd nyilvánvalóvá válni hogy a világ valahogy lassan belesétált abba a korba amikor már tényleg nincsennek tudható tények, nincs igazság, minden gyanús és csakis a szívre lehet hallgatni.

Ugyan már, mit tud az FBI ? A Trump-ról sem derítették ki 2 év alatt hogy összeszűrte a levet a Putyinnal, ahogyan a Brett Kavanaugh eset kapcsán sem találtak bizonyítékokat melyek alátámaszthatták volna Christine Blasey Ford szexuális zaklatásról szóló állításait. Szóval ugyan már FBI -meg egyáltalán, minden szakértő hitele megkérdőjelezhető, mindenki korrupt, mindenkit fizet valaki, nincs olyan hogy igazság.

Tényleg ?
Valóban eljutottunk erre a félelmetes helyre ahol már nem számít más csak amit mi érzünk, és amivel a digitalis környezetünk egyet ért.
Lehet lapos a Föld, lehet Amerika great again, lehet tényleg mindenről a Soros bácsi tehet, lehet tényeg jó lesz Angliának Európa nélkül….
Mindezt minden bizonyíték ellenére. Minden ellentmodással dacolva.

Ha viszont itt vagyunk, akkor mibe kapaszkodhatunk a káoszban ahol politikai hiénák használják ki a zavart ? Vagy már az van hogy kapaszkodni épp annyira fárasztó mint kutatni, megérteni, megbizonyosodni akarni ?

Nem tudom. Kislányomnak én azt tanítom, hogy ne féljen hinni annak aki ellenébe megy a tömeg irányának -hiszen így születnek új dolgok, eredeti gondolatok, nagy változások. Viszont azt is tanítom neki, hogy mindig keresse a bizonyítékot, és ne nyugodjon addig míg ellentmodndások csiklandozzák a képet.

Én ugyanis nem szeretnék egy olyan világban élni ahol valaki megvádolhat engem, és az pusztán elég ahhoz hogy bűnösnek lásson a világ. Hiába minden bizonyíték, ha az már nem olyan fontos mint az érzelmi húr aminek hangjára könnyebb táncolni mint az igazságot kutatni.
Szóval mégegyszer.
Te kinek hiszel ? A bizonyítékoknak vagy a történeteknek ?

(Különben a filmről és a felfedezhető ellentmondásokról a legutóbbi epizódban beszéltem)

Like és nézettség.
Ha a csoportod sok lájkot mozgat, ha a tartalmadat rengetegen látták és sok-sok tetszik-ek szerzett akkor az a mai mérce szerint az értékes.
Ha tartalmadra senki vagy csak kevés ember reagál, akkor az értéktelen -vagy csak kevésbé méltó....

Értem én hogy mélyebbre ásnál és vitatnád hogy ez ennél bonyolultabb, mert hát Te igenis hogy tudsz különbséget tenni a haszontalan viral videó és a fontos információ között, és hogy Téged nem őrőlt be az online őrület.
Tényleg nem?

A legtöbb platform úgy van optimalizálva, hogy olyan tartalmakat toljon eléd ami számodra értékes, vagyis amin vagy sok like van, vagy olyan nézettsége van ami további nézettséget generál... de ha ez nem elég akkor jön a Te részed:
Látsz két posztot egymás alatt. Az egyiken egy idős bácsi felemelő története figyel, a másikon egy utcai rablás élő közvetítése várja a kattintásodat.
Mivel Te amolyan olvasós felhasználó vagy, lehet másképp döntenél, de a legtöbb user bizony a rablásra kattint. Amit persze az optimalizáló program megjegyez és legközelebb már nem is kínál idős bácsi sztorit, de dob egy rablást és egy tömegverekedést...
Így lesz a rablás értékesebb mint egy bölcs ember története.

Mindeközben a filmeken is valahogy észrevétlenül elkezdtünk a rosszfiúknak szurkolni, Dexter, Heisenberg, Ray Donovan, John Wick, Ex Machina vagy épp a beteg szerelmes fiú a You című filmben, de a sor tényleg végtelenül hosszú. Elég csak egy kis időt tölteni a bűnös karakterrel és máris az ő oldaláról izguljuk végig a filmet.

Így lesz a rosz érdekesebb mint a jó.
Így lett a rosz értékesebb mint a jó.
Így lett a rossz az új jó.

S erre jön az új generáció akiknek értéket kellene mutatni, de már csak a hüvelykujj mutogat, már túl sok mindent a like dönt el... innen vajon hogyan találunk vissza a love-hoz?

De komolyan. Ha megrázod magad és felteszed a kérdést, hogy hogyan lehet ezellen küzdeni? Hm?
Nekem a tartalom készítés segít. Vagyis kevesebbet olvasok elém tolt anyagot, és több párbeszédet kezdeményezek. Esetleg próbáld ki Te is...
Mindenkiben születnek gondolatok. Néha csak szikrák, máskor meg lángoló máglyák. A szikrából könnyen lehet láng, a tűz pedig sokaknak adhat meleg jóérzést, főleg ha közösen rakják meg azt a tüzet.
Ezúton is köszi minden pici fadarabért kedves olvasó, kommentelő, vitatkozó embertárs.

Mindig örömmel vitatkozom olyanokkal akikkel lehet normálisan. Így történt, hogy egy srác minap egy post alatti komment-folyamban egy ponton azzal érvelt a jelenlegi kormány mellett, hogy Ő úgy méri a politika sikerességét, hogy hó végén mennyi pénzt kap a számlájára.
"Fair enough" -mondaná az angol tanárnéni, vagyis ez is egy elvrendszer, aminek tagadhatatlanul helye van az értékrendek között.
A kommentelő fiú belement jobban számokba, ahogyan én is ránéztem kicsit, hogy mit is visz haza egy Magyar dolgozó. Hm. 418.47 Euró a magyar minimálbér. Aztán kutatgattam kicsit még, hogy vajon hányan vannak minimál béren abban a csodásan modern hungáriában és úgy tűnt hogy majdnem az ország egyharmada. He?
Majd egy órányi netpásztázás úgy szívott magába, mint kezdő prosti szája a celebstrici kukiját (ha van ilyen) aztán végül a különböző statisztikák és országokat összehasonlító listáktól zsibbadtan unottan lecsuktam a laptopot. Ott, úgy nagyon gyorsan elvesztettem érdeklődésemet, inább mentem bábjátékkal csalni hangos nevetést a kislányom arcára...

Mindeközben valahogy az ákombákom számok összeálltak, formát öltöttek, hogy így juthassanak megint eszembe, immáron sokkal nagyobb érzelmi hatást elérve.
Ekkor értettem meg, hogy micsoda csapda az ilyen fizetés. Micsoda aljas egy ragacs.
Azon kezdtem el merengeni, hogy milyen lenne ha kislányommal és drága feleségemmel odaköltöznénk. Mivel is kéne számolnom, mire is lenne az elég?

A vitázó fiú mentősként 170ezer forint körül kap. Ami neki egy jó fizetésnek tűnik.
Nos ott a csapda. Mert kalkuláljunk csak mire is elég egy ilyen fizu ?
Mondjuk ha feleségem és én is ennyit kapnánk havonta. Vagyis az 340 - igaz?
3 fős családnak legyen mondjuk a lakbér havi 120 -mondjuk én tíz évvel ezelőtt 110ért béreltem egy kis pasi lakást, szóval ez a szám csak egy naív becslés
marad 220 élni. ???
Ha most ehhez úgy állok hozzá hogy abból számolok amennyit egy-egy pár napos/hetes látogatás alatt elköltünk, mikor egy heti bevásárlás nincs 30 ezer forint alatt, vagy hogy angol fontban képzelem el miket tudnék vásárolni ebből a pénzből egy hónapon át, akkor nekem ez nagyon feszesnek tűnik. Közben tudjuk hogy minden hónapban történik valami váratlan minikatasztrófa (autóbedöglik, beteg lesz valaki, ünnepek,...)

Az uncsi számolgatás helyett had ugorjak a konklúzióra.
Lehet hogy ez a pénz elég élni, túlélni Magyarországon, de csakis arra, csakis oda elég. Vagyis sehogysem arra, hogy az ember esetleg egy házra gyűjtsön össze, vagy vállalkozást kezdjen, kockáztasson, befektessen, tőzsdézzen, képezze magát, nemzetközi kapcsolatokat építsen ez a pénz nem elég. Itt van a csapda.
Vagyis ha belegondolok hogy ennyiből kéne élnünk, eszembe villan ez a limitáció. Konkrétan kiver a víz a gondolattól, hogy csak annyi pénzt keresnénk hogy fenn tarthassuk a rendszernek rendelt munkaerőt, s hogy felnevelhessünk egy utánpotlást ha mi kihullunk a mókuskerékből.

Csoda hát, hogy amint megerősödik a szárnya az új generációnak, máris kirepül az országból? Csodálkozást érdemel, hogy nem tér vissza a külföldön csiszolt elme?
Kinek jó ez? Óh, ne szólj semmit tudom. Nekik.

Vajon mi az első szó ami eszedbe jut amikor a sex-robot kifejezést hallod?
Nekem a vérlázítás. Mert abban meg van minden. A vér (ami testnedv) meg a lázadás (innováció) na és a tömegek erős érzelmi reakciója az elképzelt változás miatt....
Döbbenetes hogy technologiailag mekkorát ugrott a szekszjátékipar a kiábrándító lufilánytól a beszélgetős csinibabáig alig két évtized alatt.
Ha még nem mélyedtél el a témában és gőzöd sincs miről van itt szó, akkor tessék egy kis filmecske hogy hol tart manapság a programozható cuncimókus (nem, nem robot-mókusokról írok, bár tuti olyan is van már, óriási lompos farokkal)

Mint láthattad, a csinibabák (na meg a fiúk is!) már nemcsak ott meredeznek szolgálatkészen élettelenül, de érintésre melegednek, orgazmust szimulálnak, nyögnek, beszélnek.. sőt egyre személyesebbre formálódó inteligenciával társaságot is nyújtanak az ilyesmire fanyalodó felhasználók számára.
Itt ott dokumentumfilmeken látva a korai felhasználók viselkedési formáit, egyszerre érzek sajnálatot, huncutt irígységet, de főleg aggódást, hiszen az egyre satnyuló szociális érzékkel interaktáló embereket talán nem kellene egy ilyen mű társasággal tovább lökni az érzelmi butulás útján.
Bár ki tudja. Valaki mondhatja, hogy, inkább egy babát terrorizáljon az a lúzer mint embertársait,
közben meg az a gondolat sem alaptalan, hogy ,megszokja a babán megengedett kegyetlenséget és aztán azt majd az életbe is átviszi... Na de olyat is olvasok, hogy szexuális bűnözők terápiájához is próbálgatják a találmányt -tényleg nem tudom hogyan érezzek ezzel kapcsolatban.

Na de ami még ennél is furcsább (és most tessék megkapaszkodni) valaki már gyereket is szeretne csinálni és nevelni egy ilyen babacsajjal. Nem vicc, valóban van ilyen.
Közös készítés alatt 3D-s nyomtatásra gondol Dr. David Levy (aki maga is robotkészítő) és hogy tényleg közös legyen az a gyerek, a programozáshoz és a külső jegyek meghatározásához a furcsa pár vonásainak szintézise ad majd alapot. Lehet 10 év núlva azon könyorgünk a gyermekeinknek, hogy csak ne robottal házasodj össze kislányom/kisfiam ?

A felmerülő kérdések sora végtelen. Ki lesz a főnök abban a házban, mennyi ideig.. ?
Nemek közötti tisztelet, harmónia, hiszti, terminátorfeleség, szociális hatások, fajfenntartás...

és legfőképp azt lenne jó tudni, hogy ki fog mosogatni abban a családban. És nemcsak az edényekre gondolok.
Vérlázító vízió nem?

-

-

Ha kiváncsi vagy mit gondolnak barátaid a témáról,
oszd meg az írást -aztán majd kibeszélitek.

Talán túlságosan is könnyű belefeledkezni a kényelmes önzés játékába. Sütés-főzés, autószerelgetés, lekvárberakás, történetmeséléls, tésztagyúrás, … kinek van ilyenekre ideje manapság, miközben ott vannak a remek szappanoperák, meg nyugdíjas barátok, utazások, szervezett programok…
Sok-sok évnyi kemény munka után nehogymár ne járjon a nyugdíjas élet minden pillanata. Nehogymár kimaradjon egy szulejmán, csak mert az unokának iskolai koncertje lesz, vagy mert a születésnapra szendvics hegyeket kellene készíteni. Óh, jönnétek augusztus 20-ra, akkora mi már megbeszéltük az erzsiékkel a kirándulást, de ha akartok gyertek ti is? Strandra menni, jaj ne oda menjünk ott nincs gyógyfürdő, inkább gyertek velünk wellness-ezni. Jöttök a jövőhéten, remek, de kimenni nem tudunk elétek, de majd szóljatok ha a háznál vagytok és addigra hazaérünk. …
És a példákat minden kisgyerekes olvasó tudná bővíteni a végtelenséggig.

Van azonban egy másik probléma is ami talán szintén az elvándorláshoz köthető, de hallok példákat egymáshoz közel lakó családoktól is. Ez pedig az, amikor a nagyszülő elfelejti a fontossági sorrendet -ha van ilyen egyáltalán.
Vagyis amikor a nagyi elfelejti hogy ő nem szűnt meg anyukának lenni, hogy a papa még mindig az apja annak a gyereknek aki éppcsak szülő lett. Mikor nem számít már a gyerek, csakis az unoka.
Hányszor, de hányszor jött anyámtól úgy üzenet, hogy mindent átugorva egyenesen a lányomról érdeklődött.
Se puszi, se pá, se nyalomahajad kisfiam hogy vagytok…? nem. Egyenesen csakis a kislányunk számított, csak ő volt az érdekes. Persze persze, ez a gondolkodás nélküli vak unokaszeretet édes dolog lenne…. Csak közben valaki elveszítette az anyukáját, mert anyuciból nagyi lett.
Talán ez egy generációs anomália, talán igazságtalan tőlünk új szülőktől a régi világ nagyijaira vágyni.

Hogy ez már végleg így marad, vagy lesz majd valamiféle társadalmi ébredés azt nehéz megmondani -persze reménykedni azért lehet.
Talán valahol visszafordítható lesz ez a buta állapot, ahol felnőtt emberek tinédzsert játszanak, s ahol senki nem akar felnőtt lenni. Talán jön majd valahogyan egy ébredés, és meglátjuk menyi izgalom és jóérzés van a felelősség vállalásban. Nemcsak magunkért, de szeretteinkért is.
Ehhez a kulcs? Meg kell szólalni. Nevén kell nevezni ami zavar, és nem belenyugodni.
Én ezt tettem, és egyenlőre működik. Kezdem visszakapni anyucit, akinek miután elmeséltem a napomat és megtudtam mi van velük, boldogan mesélek lányom jópofa bolondságairól.

Szóval nem feladni, tessék nekimenni a problémának.
Én a nagyimtól ezt tanultam.

-

_Sajnálom hogy ide kell böknöm ezt, de bizony lényeges különbség van a kapott és az elvett örömök között. Épp ezért is veszekszünk… harcolunk energiákért, figyelemért és még annyi mindenért, miközben pont a nehezen megszerzett örömöket élvezzük kevésbé. Na de ezt majd máskor. _
Had írjak már végre a felemelő, szipi-szupi, jóféle örömökről.

Saját perverziókon túl, körbekérdeztem és megtudtam hogy mindenkinek van valami olyan furcsa gyönyör az életében ami a nyilvánvalón túl mutat. Mert az, hogy szeretjük a zenét, vagy maszturbálni, vagy enni-inni valami finomat… ezek mind remek de túl általános példák, sőt én néha már unott fejjel kezdek a kukimhoz nyulni, ahogyan a zene is gyakran csak háttárzaj az életünkben

Nézzünk pár olyan példát ami talán téged is elindít a gondolkodás útján, hogy eszedbe jusson Te mit is szeretsz olyan nagyon, mi okoz neked olyan személyes kis örömöt - mint mondjuk Amélie érzett mikor a piacon a magvak közé furta az ujjait.
Feleségem a benzinszagot találja finomnak, én az erős vízsugárral való seggjuk zuhanyzást, valaki a talpárol tépkedi le az elhalt bőrt, de olyan is van aki a puncijábol vett szagmintát lélegzi be lehunyt szemmel. Pattanás kinyomásból is jön jóérzés, ahogy az sem döbbenetes, hogy valaki meg azt szereti ha a tűzforró kávé égeti végig a torkát.
Mindezeken túl pedig vannak a hangok, és az általuk okozta testen végig cikkázó élmények.
Úgy bizony. Nemcsak hang ami tetszik, finom suttogás, érdekes zaj… hanem valami konkrét ami nem ritkán fizikai érzéssé formálódik ha megfelelő gazdára talál. Van akinél ez valamiféle végtelenül átható, nyaktól a lábujjhegyekig futó nyugalom, míg másoknál furcsa csilingelős érzés keletkezik ami a gerincen szaladgál.
Furán hangzik, de vannak ilyenek. Millió és millió ember ébred rá mostanság, hogy amiről eddig azt hitte csak nála van ilyen hang-test reakció, az bizony egy létező, sőt renget embert érintő kedves kis fülcsoda. Neve is van a jelenségnek ASMR (Autonomous Sensory Meridian Response) vagyis az érzékelő meridian rendszer önkéntelen válasza. A meridian rendszerről főleg az akupunkturás, és más energia-egyensúllyal foglalkozó kutatóktól, gyógyítóktól szoktunk hallani/olvasni.
Értem én, hogy most ébredne a szkeptikus manó a válladon, de majd vele csevegtek később. Mi maradjunk most az ASMRos jelenségnél.
De lehet kéne neki adni egy magyar nevet...
hm.... mondjuk például HFHÉ (Hátborzongatóan Finom Hang Élmény) .... ?
Nem? Jó, akkor maradjunk az ASMR-nál, ha már olyan nagyon nemzetköziek vagyunk.
Érdekes hogy egyszerre beszélhetünk egy végtelenül intim élményről, ami közben meg világraszóló mánia is egyben. A szuperszemélyes borzongáshoz már könnyen találni anyagokat, hiszen észbontó mennyiségű ASMR video van már a Youtube-on, és naponta ujabb százezreket tolnak fel.
Az okokat, a vágyat az ilyen élményre talán mindennapjaink töltésében kereshetjük. A tartalom gyártáshoz pedig
az egyre megfizethetőbb érzékeny mikrofonok járultak hozzá nagyban, ahogyan a hangrögzítés és megosztás sem akkora technikai kihívás már. Szóval tessék felkészülni, vagy felkészíteni a morcos barátokat, mert bizony jön a HFHÉ – vagyis az ASMR gőz erővel.

Hogy miféle hangokról van szó? Nyálas suttogás, papirlapozás , fésű kapargatás, púderpamacsos mikrofonbirizgálás, bőrkrémezés, vagy épp egy óriási méz lepény nyámnyogós elfogyasztása
-pontosabban annak nézése/hallgatása okoz fantasztikus élményt (vagy ami talán ennél is több) megnyugvást milliónyi embernek világszerte.

A kívűlállónak lehetnek ezek bosszantó vagy visszataszító dolgok (személy szerint én a falra mászok az evés zajaitól) de a személyes élmények nem kell hogy publikum-képesek legyenek, nem kell hogy mindenkinek örömet okozzanak. Épp ez a lényeg, épp ettől lessz olyan de olyan nagyon nagyon jó.

Na én megyek zuhanyozni, neked meg kívánom hogy találd meg a saját kis örömödet,
hiszen talán ha eleget gyüjtesz belőlük, akkor abból akár egy szép nyaklánc is lehet ami nemcsak széppé tehet téged, de a világodat is.

A témáról bővebben beszéltem a podcastben,
meghallhatáshoz KATT-TAPPINTS IDE

-

Meghackelve és zsarolva mi sosem leszünk, igaz? Ilyen csak a filmeken történik, vagy valami szupertech távoli országban. Gondoljuk naivan egészen addig míg meg nem történik a közvetlen közelünkben valakivel, akkor aztán elgondolkodik az ember, hogy tényleg egyetlen jelszó mindenhol használva... mégsem olyan okos ötlet.
Egy közeli barátom tegnap sokkolva mesélte, hogy a következő üzenetet kapta, és nem kicsit tanácstalan.

Helló kedves áldozatom
megszereztem a jelszavadat. (Itt volt a jelszó!) Ez itt az utolsó figyelmeztetés.
Olyan könnyedén írok neked mint ahogyan a vírust helyeztem el nemrégiben az általad látogatott weboldalon, melyen sex-porno tartalmakat néztél.
Az általam elhelyezett program nemcsak a személyes adataidat gyűjtötte be, de a kamerát is bekapcsolta így rögzítve lett a folyamat ahogyan maszturbálsz.
Mindezt közvetlenül azután, hogy a vírus ellopta a kapcsolataid teljes listáját is.
A kompromittáló videót és a tőled-rólad gyűjtött érzékeny adatokat törlöm, de csak abban az esetben ha fizetsz 800 dollárt -bitcoinban a kovetkezo címre:
Xxxxxxxxx.........2pqj
( Ha szükséges, keress rá hogy hogyan vásárolhatsz bitcoint)
Onnantól kezdve hogy megkaptad ezt az üzenetet, 30 órád van a fizetés teljesítésere. Amint olvasod ezt az üzenetet én már tudni fogok róla hogy eljutott hozzád.
Arra, hogy tudasd velem a pénzküldés teljesítését, nem lesz szükség, mivel a megadott cím kapcsolva van hozzád. Amint megérkezik az összeg a system automatikusan töröl minden veled kapcsolatos adatot.
Mehetsz a rendőrségre ha akarsz, de ők nem fognak tudni segíthetni rajtad. Ha megpróbálsz valahogyan trükközni-csalni arról azonnal tudni fogok.
Én nem élek abban az országban ahol te , engem megtalálni lehetetlen még akár 9 hónap keresés után is.
Ne feledd a szégyent amit a fejedre hozol ha ignorálod ezt az üzenetet. Az egész életedet tönkreteheti.
Viszlát.

Mindezt angolul (csak a cikk kedvéért lefordítottam)

Persze beindult az agyalás, meg google-özés, hogy mit is lehet most tenni, fizetni, vagy nem fizetni?
Veled kedves olvasó maradjunk annyiban, hogy tessék odafigyelni a jelszavakkal, és hogy milyen fejet vágsz maszti közben -sosem lehet tudni ki fogja látni.

-

A témáról bővebben beszéltem a podcastben,
meghallhatáshoz KATT-TAPPINTS IDE

Óceánjaink szennyeződése egy mindannyiunkat érintő, végtelenül súlyos probléma, ami szerencsére egyre több és több figyelmet kapmostanság. Van azonban itt valami amiről alig esik szó.
Jól szervezett hulladék újrahasznosítás, nem eldobott zacskók, műanyag szívószálak papirra cserélése, és hasonló lépések mellett, van bizony egy sunyi gusztustalanság amivel egyenlőre nem nagyon foglalkozik a párbeszéd.
Ez pedig a hamisan lebomlónak gondolt cigarettafilter, avagy a dohányosok bravúrosan elpöckölt vagy épp táncolva eltaposott veszélyes hulladéka.

Elsőre, vagy akár egynként aprónak és jelentéktelennek tűnik a cigi-vég, viszont ahogy most állunk, ebben a mennyiségben rettenetes, sőt néhol végzetes károkat okoznak a felgyülemlett darabkák.
Az NGO nevü szervezet 1986 óta tart szervezett partszakasz-takarításokat és általuk gyöjtött adatok több mint vészjóslóak. A több mint 60millió cigarettavég okozta szennyeződés messze meghaladja a műanyag zacskók, csomagolóanyagok, italosdobozok és egyéb borzalmak okozta károkat.
Sok strandoló csak simán a hullámok közé pattintja a cigi-maradékot, de rengeteg csikket mosnak az utcákról a vízbe az esőzések, áradások is.
Miközben legtöbb dohányos teljesen természetesnek veszi, hogy a természetet hamutárcának használja, fel sem fogják milyen káros a méreg amit szétszórnak. Talán nem is tudják hogy a mocsok, méreg nem marad ott kinn a környezetben ahol csak a némán úszkáló lényeket bosszantják, a káros anyagok visszakerülnek az életünkbe és bizony az ételeinkbe is. Tehát nem csak homokvárat építeni lesz egyre gusztustalanabb vízparti móka, de az élővilág visszahozza a mérget a tényérokra is.

Hogyhogy a cigaretta filterek mégsem olyan veszélytelenek mint gondoltuk?

A helyzet az, hogy mivel a legtöbb filter főleg cellulose acetate-ból készült, könnyen alakult ki a tévhit hogy mivel az egy természetes anyag, az könnyen lebomlik, tehát minden a legnagyobb rendben van. Még egy kutatás is megjelent a téves gondolatot támogatva.
Az igazság azonban az, hogy a műanyag ami a filter készítésekkor keletkezik nem elbomlós, így a cigarettavégnek sokkal több időbe tellik elbomlania, mint az korábban állítva volt. Sőt, a bomlás közben rengeteg káros anyagot is szabadít fel a kis mocsok. Ezek között ne csak a nikotinra tessék gondolni, hanem arzén félékre és ólomszármazékokra is. Na és ha ez nem elég szörnyű így, ne feledjük a mikroszálas műanyagokat amelyeket nemcsak megesznek a vizi élőlények, de a mikroszkópikus darabkák már a tengerből nyert húsokban is megtalálhatóak. Jujjdefincsi.
Oh, hogy miért rosz a kis műanyag az ételben? Nos, talán kérdezd meg a rákos sejteket, mert azok bizony mágnesként vonzódnak ezekhez.

Na de akkor mi a megoldás?

Nos, ha már az önpusztító szokás felhagyásához nem elég okos (vagy akarat-erős) a dohányos, talán itt az idő felhagyni a csikk-taposással, és az olimpiai sportág szintjére vitt pöcköléssel. Ha már a bagózás megtörtént, legyen az a cigi-vég úgy kezelve mint egy használt óvszer. Azt sem csúzlizza el a megkönnyebbült felhasználó -igaz?

Minden szemétnek meg van a helye, aztán jöhet a következő lépés. Avagy választott politikusoktól kikövetelni a felelőségteljes szemétfeldolgozással kapcsolatos rendelkezéseket.

Nahát, egy megosztásra való share gomb!

-vagy, alternatívának vedd észre a hamisságokat, kapargasd meg a fake felszíneket, közben pedig keress ellenpéldákat,olvass végig írásokat, kérdőjelezz meg mindent, keress igaz dolgokat, és ami a legfontosabb ha találsz még igazságokat, becsüld meg azokat. Hiszen mint látod, alig van olyan.

Nahát, egy megosztásra való SHARE gomb....

Leah Murphy egy 14 éves kislány hatalmas rajongója az énekesnek az anyukájával tervezte a koncertlátogatást nemrégiben mikor Pink Ausztráliában turnézott. Ez volt a terv, csakhogy az anyuka pont a várva-várt nagy esemény elött elhunyt. A tragédia ellenére a kislány úgy döntött hogy az otthon maradás és kesergés helyett -nagynénje kiséretében -mégiscsak elmegy a koncertre, ahova ezt a transzparenst is elvitte:

A kollázson ez olvasható: A nevem Leah, 14 éves vagyok, az én csodálatos anyukám múlt hónapban meghalt. Nagyon szeretnék egy ölelést!

Mikor a tömegben észrevette Pink a feltartott képet, megszakította a show-t és a gyászoló kislány vígasztalására sietett. Ahogy azt képzelnénk: egy jó hosszú ölelés és pár erőt töltő szó, egy aláírás….
Mindez talán csak egy show-jelenet a kívülállónak, de közben egy kislánynak ez egy felejthetetlen élmény és talán pont az a vígasz amire szüksége lesz az elötte álló szomoró időszakban.
Amit Pink tett, jól mutatja, hogy néha akár a legaprób emberség, kedvesség elég ahhoz, hogy akár egy életre megváltoztozzon valakinek a világképe, hangulata….

Hát ezért lett Szeptemberben Pink a választott Cybersmiler.

Ne feledd, gonoszból van elég, te legyél jobb.

Tudom, hogy senki sem szereti ha valaki jól viselkedésre buzdítana, és álszent pózköcsög módjára próbál rászólni a tömegre aki rendkívül jól szórakozik, de akkoris úgy érzem ezt most nem lehet szó nélkül hagyni -max majd kapok én is kis savat #kibírom

Miután már az X factor zsurije ByAlex is továbbosztja a lányt hevesen mocskoló youtube videót a facebook-on, nekem innen úgy tűnik, hogy Magyar körökben nem ismeretesek a cyber-bullying (internetes rommá alázás) életveszélyes következményei. Tényleg így lenne, ennyire ostoba lenne mindenki ott?
Pedig nem kell túl sokat kutatni a statisztikai adatokért hogy meglássuk milyen szoros kapcsolat van a fiatalok öngyilkosságai és az internetes ócsárlás között.
Tessék egy pillanatig belegondolni, hogy milyen lessz olvasgatni a troll-kodó kis senkik írásait-videóit ha Miriam úgy dönt hogy nem bírja tovább. Akkor ki lessz majd a hibás, ki fogja vállalni a felelősséget?
Komolyan. Tessék elképzelni a szituációt, hogy öngyilkos let a lány, és ebben a szellemben olvasd a kommenteket üesetleg a sajátodat is.

Szóval egy ilyen esemeny után ki vállal majd felelősséget? ByAlex? A kereskedelmi tv-csatorna? Te? Vagy a Benszülött Bálna náven vlogoló gyerek?Persze tudom én hogy abból less a legrosszabb bully aki a legtöbb cikizést szenvedte el. #ördögikör

Amit szeretnék csak így beledobni a nagy fikatengerbe, hogy ez így nagyon veszélyes, bűzüs, és rettenetesen felelőtlen móka. Vagyis az unszimpi lányt lehet nemkedvelni és lapozni/tobábbkattintani, vagy odadobni az internet fikagyáros trollhadseregének.
(mert ugye nem az ilyen írásokat osztod tovább, hanem a botránkozást szítod tovább #legyélkivetel)
Saját tapasztalatból írom, hogy a vicceskedő gyalázások mellett rengeteg habzószájú gyülöletlevél is érkezik ilyenkor, hiszen a tömeg egyfajta beleegyezést ad az elvetemült beteg embereknek is a szélsőséges megnyílvánulásokhoz.
Hogy ennek a 15perc hírnévnek milyen ára lessz majd a kiscsaj életére nézve, majd meglátjuk, de ha nem is kergeti öngyilkosságba Miriam-et a rázúduló fosóceán, akkoris van egy olyan érzésem hogy ezeknek a reakcióknak súlyos mentális sérülések lesznek a következményei.
Mindezt persze úgy, hogy ebből jó kis kereskedelmi tv-s haszon lessz, amiből egy fillér sem landol Miriam zsebeiben.

Figyelted? A válaszoló nem igazán volt kíváncsi további részletekre a rettenetes napról, lerobbant kocsiról, csak elmondta a saját kapcsolódó történetét. Sőt, te az olvasó is jobban figyeltél az alkatrész-sumákolós részre, és fel sem tűnt hogy a válaszoló baszik figyelni.
Ha valaki azt mondja tehát hogy elesett, arra nem az a jó válasz „én is”, hanem az, hogy
„óh, és megütötted magad, jól vagy, merre történt....?”

Így leírva, olvasva tiszta alapnak tűnik ez, mégis túl sokszor kapom rajta az embereket és magamat is hogy nem figyelünk. Tényleg nem figyelünk rendesen.
A szimpátia remek dolog, de az empátia még annál is fontosabb. Te tudod mi a különbség?
Kiara lányunk már tudja.
Tessék. Ezt most mind leírtam, megosztottam veled Te meg elolvastad. Köszönöm.

Remélem nem robban le a kocsid, nem lesz rettenetes napod, ....
-de ha mégis, ígérem majd meghallgatlak/elolvaslak ha esetleg írnál/hozzám szólnál/mesélnél.

Nini egy share gomba a megosztáshoz!

Egy szerelmi kapcsolatnak vannak szakaszai. Ezt mindannyian tudjuk.
Kezdődik az első randin, amikor visszatartjuk...
Ilyenkor még udvariasan kimegyünk a mosdóba, csak hogy kiereszthessük.
Persze mindig van egy két sunyi alak, aki mit sem törődve mások orrával, simán kiereszti.
Ja. Ilyenkor van az, hogy még pofákat is vág -célozva arra, hogy valaki más volt.
Na de aztán a randiból kapcsolattá komolyodás után vége a feszengésnek. Már járás van, ekkor már csak igyekszik az ember nem túl hangosan, vagy legalább csak viccesen pukizni. Ilyenkor már "természetes dolog"-ként kezelődik az ügy, de csakis a fiúk pukiznak.
A járás második hónapja felé kiderül, hogy bizony a lányoknak is recseg néha a feneke.
Több év után már -állitólag- egyaltalán nem vicces. Inkább "Fúj te disznó, legalább szólhattál volna!" Reakció van. Az pedig, hogy lehet takaróval szag-szigetelni, csak egy újabb megdőlt mítosz. Épp úgy, mint "az enyém nem is büdös".., vagy a "popsiszex szagtalan" és hasonló teoriák.
Kell egy jópár év, mire újra vicces lesz a fingurászás. Ekkor már a gyerek kakilása-pukizása után jön hogy; olyan mint az apja/anyja.
De talán az a legjobb szerelmi szakasz, amikor már olyanokat mond a kedves a másiknak, a szerelmének(!) hogy
" Na menj arrebb, mert különben lefinglak"
És ami algdurvább, hogy tudod MEG IS TESZI! :-)

Nini egy share gomb....! Yay!

Most ahogy így elgondolkodom ezen a hiányon, üzleti ötletem támadt!

-szerintem ha lejár az egy év, nyitok egy fikakölcsönzôt!
Látod magad elôtt? Nagy felirat: #fikatéka