Vakcinapara paripája

Szomorúan látom a vakcina hírekről szóló cikkek alatt a kommenteket, hogy micsoda bizalmatlanságban élnek sokan. 2020 végére tényleg oda jutott a nép, hogy egy rakás ellenôrizetlen facebook poszt után ilyen sokan képzelik magukat okosabbnak mint az orvosok akik éjt nappallá téve a belüket kidolgozták és (dolgozzák), hogy kifejlesszenek egy ellenszert ami segíthet legyôzni a dédszüleinket, szüleinket és barátainkat megölô vírust??

Például a napokban engedélyt kapott BionTech és Pfizer kínálta vakcinát 6 országban, több mint 45 ezer emberen tesztelték különbözô fázisokban, ahogyan a többi cél-vonal közeli oltóanyag is eszméletlen mennyiségű klinikai teszten van túl, de láthatóan ez a like-birodalomban senkit nem érdekel. Gondolkodás helyett meme-ekre és frappánsan hangzó ellenérvekre megy tapsvihar és a hüvelykújj.
Itt van például a “ 10 év helyett 10 hónap ? “ cinikus kérdése. Erre egy értelmesebb világban nagyon gyorsan találni választ, csak meg kell néznünk két dolgot. Miért tartott ezelőtt sokkal tovább egy fejlesztés? A választ gyorsan meg is kaphatjuk. Bürokrácia és pénzhiány. Mert sajnos az általános felállás szerint a laboroknak szakaszonként kell pénzért könyörögni egy idejétmúlt bürokratikus útvesztőben, most viszont se a forrás hiánya, se a papírtologatás nem állt a tudósok útjába! Pénzzel, megfelelő project-manageléssel és információ megosztással sokkal, de sokkal hatékonyabban (gyorsabban) lehet eredményeket produkálni.
Másik kérdés pedig, hogy a szkeptikusok hadában odafigyelt bárki is a genetikában pár éve történt történelmi jelentőségü áttörésekre? Meg úgy egyáltalán, hogy mekkorát fejlődtek a releváns tudományok mostanság? Persze nehéz az ilyen dolgokat követni, amikor olyan sok agyzsibbasztó like-olni való disztrakció van a neten.
Az, hogy emberek tucatjai rángatják egymást a depresszióba és a valóság elutasítása ma már egyeseknek életforma, és az okos dolgok csak akkor érdekesek hogyha 3 percnél rövidebb érzelembirizgáló videókban vannak tálalva. Az, hogy a tényellenőrzésnek még a gondolatát is fárasztónak találják a legtöbben, vagy hogy ma már senki mellett, de bárki ellen könnyedén mozdul a Dunning-Kruger generáció, ez mind-mind végtelenül elszomorít.
Drága anyukám és megannyi ismerősöm meséli panaszkodva a csalódás-sztorikat az orvosokkal való konfliktusaikat, meg hogy itt bántak vele rosszul, meg ott bénáztak a kezeléssel... jutva arra a borzalmasan keserű álláspontra, ahol olyan mondat születik, hogy “ Én már nem bízok senkiben!”
Itt tartunk. Ahelyett hogy örülnénk a csodának, és fejünkhöz kapva eszünkbe jutna, hogy hahóó !!! pár hónappal ezelőtt még a remény is távolinak tűn t, hogy valaha lesz ellenszer!

Na de nem. Most, hogy közeledik egy sötét időszak vége, még mindig azon akad fenn az olvasó szeme, hogy az előbb én a “csoda” szót mertem használni.
Márpedig ha azt nézzük, hogy milyen sok dolognak kellett összejönnie ahhoz, hogy legyen hatékony vakcina, igenis hogy csodáról beszélhetünk!
Annak pedig örülni kell. Sőt, követelni kell a felelős emberektől, hogy most tényleg ne bénázzák el az emberekhez való eljuttatását az oltásnak! Mert ha már most jó előre eldöntik a birkák, hogy nem is kell az a vakcina (és ezzel a hitükkel megzavarják mindannyiunk világát) megtörténhet az, hogy megússza a kormány a felelősségre vonást, ha nem biztosítja a megfelelő védelmet a polgárainak. Márpedig ez itt az igazi kihívás ami a pozíciókban lévőkre vár. Én jobban bízom az orvosokban mint a politikusokban, de ezen a ponton mást nem lehet tenni csak reménykedni, hogy ezt majd most nem cseszik el az illetékes vezetők, és végre lehet majd jönni-menni, puszilgatni a szüleinket nagyszüleinket, vagy csak egy jót röhögni haverokkal ahol a szánkat nem kell eltakarni. Rengetegen követelik a #normáliséletet a lehető leg abnormálisabb módon. Miközben az itteni (angliai) szituációból már most látszanak a nehézségek-kavarások ami a vakcina hozzáférést illeti. Ki kapja először, miért az öregek és nem az egészségügyi dolgozók, lesz-e elég oltóanyag a teljes lakosságnak, időben hogyan oszlik el az oltáshoz jutás, lefednek-e az intézkedések annyi embert, hogy a hatás valóban védelmet nyújtson mindenkinek, hogyan igazolod -egyáltalán kell-e igazolni az oltottságot … és még sorolhatnám mi mindenre kellene odafigyelni a normalitásért küzdve.
Na de mint tudjuk a részleteket nem szeretik a valóság tagadó cinikusok. Így viszont ki tudja mennyi ideig nem lesz se nagyi látogatás, se diszkószélén idegennel csókolózás. Maradunk a vakcinapara paripájának hátán, rémülten nézve körül keresve valakit vagy valamit, aki véget vetne ennek a megosztottságnak, tudománytagadásnak és elszomorító bizalomvesztésnek…. vagyis pontosabban már ezen is túl vannak a “tetszik”-ország polgárai. Már nem bíznak senkiben, nem hisznek senkinek a tényeket átcimkézik véleményekké, és talán menthetetlenül, végleg feloldják magukat a világesemények torz mostoha gyerekeivel játszott szappanoperában. Megvannak a kedvenc karakterek, imádnivaló és utálni való főrohadékok, és már semmi nem számít, csak hogy minél őrültebb legyen a sztori.

Kérdés közben azért marad. Ki figyel a valóságra? Ki felügyeli a valódi dolgok menetét, a valódi világban lévő valódi problémákra és felelősségre ki néz rá? Csak mert az “ Én nem bízok már senkiben!” hozzáállás talán túl nagy szabadságot ad a visszaélésre azoknak akiknek valóban hatalma és felelőssége van. Például most, oltáshoz juttatni mindenkit.