Viclondonban

Szabadoneresztett nyomokban vállalhatatlan szövegelés majdnem Londonból

Agy-junk

Mindannyian ismerjük a mondást "az vagy amit eszel" igaz?
Ahogyan azt hiszem a legtöbben azzal is egyetértünk hogy mi emberek inkább vagyunk intellektuális lények mint pusztán csak az a két lábon járó húshalom ami néha pukizik...
Ha eddig egyetértünk, akkor talán a patetikusság vádja nélkül felhozhatom a gondolatot, hogy bizony nem mindegy mit fogyaszt az elménk, mivel tömjük a fejünket, mit rágcsál az agyunk, milyen édes csemegéket szürcsöl az a szuper kis gondolkodó lényünk... ugye nem mindegy?
Mindeközben mégis azt látni, hogy ugyan féktelen örömmel biztatjuk egymást a test edzésére, mutatjuk fészbúkkék hüvelykujjunkat a jól megtornáztatott fizikumra, sőt, érthető öncenzúrával visszafogjuk magunkat a kövérségről vagy éppen a junkfood-zabáló képek mutogatásától... értjük és érezzük hogy miért egészségtelen a test elhanyagolása vagy éppen szeméttel tömése, mégis a buksi tartalommal kapcsolatban nem látom ugyanezt a tudatosságot.

Leegyszerűsíthetném a hatékony harsányság kedvéért ezt az észrevételt pusztán arra, hogy milyen önalázóan ostobán megy az utálkozás gyűlölködés posztokban és kommentekben -és ahol csak erre felületet talál a júzer- de talán segíti a gondolatmenetet, ha maradunk a kaja példánál.
Tudom, tudom... még a fitnesz bajnok is eszik néha szemetet, ahogy a leg angyalibb léleknek is néha eldurran az agya az idegtől. Így nincs is értelme papolni a tökéletességről, de talán a tudatosság érdemes egy kis extra figyelemre.
Mire is gondolok? Arra hogy felpiszkáljam benned a kérdést az elmédből ki és be mozduló anyagokról.
Nálad mi újság ezügyben? Figyelsz annyira a agyadra mint a husidra?
Bisztos állsz néha te is a tükör előtt, össze csípve magadon a bőrt, konstatálva hogy "fú de nagyon kövér vagyok" aztán pár napig jobban figyelsz a kajával, többet mozogsz.
Teszel így a gondolataiddal?
Csíped össze néha a zsíros butaságot ami a sok èrtelmetlen online-offline tartalom után rád rakódott?
Rengetegen pózolnak ilyen-olyan inspiráló idézettel, vagy combokon konyvet pihentetve, de valójában mi a helyzet ott veled kedves olvasó? Látod a fölös anyagot annak ami, szemétnek? Érzékeled a kártékony dühítés-vírust ami hapcizásra így terjesztésre ingerel?
Érzed amikor meggyengûlt az ellenálló rendszered és már a legkissebb bosszantásbaci lever?
Védekezel, védelmezel? Vagy csak immunizálódsz és továbbadod az izzasztó anyagokat?
Rengeteg kérdésem lenne még, de inkább hagylak most, majd egyszer válaszolsz magadnak. Aztán ki tudja, még az is lehet, hogy mégjobban figyelsz holnaptól majd miféle elmecsemegét ropogtatsz legközelebb.
Mert ugye az vagy amit... hamm.