Életemben háromszor volt olyan, hogy csúnya puncit lattam, ....
-na de ne ugorjunk egybôl a bugyiba. Nézzük elôbb az elméletet.
Nekem ugyanis fura, az a mágikus vonzódás és öröm amivel keressük és szeressük a szép arcokat. Az arányos, aranyos, ápolt szép pofázmány már elég ahhoz, hogy valakivel kedvesek legyünk -közben pedig reménykedünk abban hogy a mi fejünk is elég szép.
Miért van ez? Miért így van ez? Hiszen az arcot, meg magát azt embert is csak azért kedveljük, mert szekszelni akarunk vele, vagy ha azt nem, de legalább csak láthassuk a puncikát/kukikát! Minden kedvesség, jopofizás csak a nemi szervekhez való hozzáférés miatt van, nem? :-)
Na de mi garantálja azt, hogy akinek szép az orcája annak a nunája is az? Vagy fordítva.... Szóval ha a fickónak rusnya a feje, akkor már nem is kell a szépségkirály gatyakígyó? Inkább jöjjön az helyespasi, még akkor is ha egy ráncos miniuborka vár ott lent?
Szerintem szörnyû ez a bizonytalanság így. Szerintem sokkal igazságosabb lenne, ha mindenki az arca helyén a nemi szervét hordaná, és úgy nem lenne ez a folytonos zsá'bamacska helyzet.

Látod magad elôtt? Faszarcú fickók és pinafejû csajszik sétálnának az utcán, csevegnének a bulikban....
Így kellene lennie. Így lenne jó.
Mert még belegondolni is szomorú, hogy milyen sokan csalódnak szerte a világban nap mint nap, évrôl évre egyre csalódottabban keresve...., mire végre megtalálják a megfelelô arc/punci vagy face/penis aránypárjukat.

Nini egy share gomba a megosztáshoz!