Politikusok adnak felemelő beszédeket, miközben tudjuk hogy fizetett szövegírók homlokgyöngyöző munkája szülte a frappáns szavakat. Középkorú popsztárok hangoskodnak a színpadon az észveszejtő szerelemről, csiklócsavaró vonzódásról, halálhörgős szívszakadásról énekelve, aztán meg másnap instagrammon látjuk őket családostól krumplit hámozni. Papbácsi szavain meghatódva, királyi esküvőn pityeregve kívánunk örök boldogságot a párnak, elhesegetve a gondolatot hogy a hófehérben pompázó ártatlan leányka igazából egy elvált asszony. Szociálódásra alkalmatlanságát szókimondással álcázó férfi büfög nagyzoló gondolatokat a megfejthetetlen Nő-ről, vagy épp duplaáron a depressziós páciensről, miközben mindannyian tudjuk hogy mennyit ér egy bunkó elvált férfi párkapcsolati tanácsa. Sikerről és kitartásról dumál a céltalan megélhetési celeb, mire a műsorvezető épp úgy mint a néző felveszi a labdát, játsza a játékot és úgy tesz mintha.... Úgy tesz.
Tettés. Az édes, sikamlós világolaj.

Vajon mennyi -de tényleg -mennyi mindennel játsza a világ a közösen elfogadott „ Tegyünk úgy” játékot?
Lehet már a válasz is lehetetlen, és védekezési ignoranciáért kiált?
Talán már nincs is más mód élni. Lehet hogy már nincs is az a csikorgó hangú fékezés, ami a fake-elés útjába állhatna, vagy azon cseppet is lassíthatna.
Megy, robog, dübörög az élet olyan hangosan és nyílvánvalóan hamisan-korruptan ahogy csak tetszik.
-sőt inkább úgy a pontos, hogy a tettetésnek hála hangtalanul suhan az életünk, a mindennapok csúszós hamisságán nincs bökkenő, csak játszani kell a játékot. Minden nap, minden percben, minden dimenzióban.
A szomszéd csúnyafiú egyetlen jó fotója alatti lájkokkal, a velencei tömegtől elfordulós szelfibotos romantikus puszival,a már gondolkodás nélkül felvett pushup melltartóval, vagy sós vízes zacskókkal a bőr alatt, hajbeültetéssel, műfogakkal, lecserélt feleségtől fiatalodással, gyerekesen cool karierválasztással, okosban vett márkás holmikkal, bizsukkal, haverok által épített társkeresői profillal, szentmisével, temetéssel, átkozással,imádkozással, lottózással, első randi utáni nem felhívással, orgazmus megjátszással, főcím olvasás utáni elkapkodott megosztással, hajfestéssel, dohányzással,betörhetetlennek képzelt faajtóval,hangmérnöki énekkorrekcióval,kék pirulákkal, screenshot-al, photoshop-al,örökbefogadással, rádiós kivánságműsorral, rasszizmussal, kaotikus műalkotásokkal... vagy akár három pöttyel,
-mintha még sokkal de sokkal több frappáns szemléltető példa jutott volna ujjbegyre így első nekifutásra.
Ja. Tegyünk úgy. Ha már ennyire benne vagyunk mindannyian ebben a játékban.
Vagy csak tegyünk úgy, mintha nem is írtam volna semmit és Te nem is olvastad volna.
Tegyünk úgy, mintha ez a vállalt eszmélet torzítás nem okozna kábaságot, és az egyszerüsítésre való kiéhezettség mellett nem adna ez is egy ujabb ezközt a manipulátorok kezébe.
Talán tényleg nincs remény, nincs ellenszer.
Talán ez az egész játék természetes emberi reakció, egy túlélési mechanizmus, talán az igazság teljes és valódi felfogása-megélése lehetetlen feladat, és ezzel szembenézni elviselhetetlenül nyomasztó.
Talán.
Ha gondolod tégy így. Élj így.

-vagy, alternatívának vedd észre a hamisságokat, kapargasd meg a fake felszíneket, közben pedig keress ellenpéldákat,olvass végig írásokat, kérdőjelezz meg mindent, keress igaz dolgokat, és ami a legfontosabb ha találsz még igazságokat, becsüld meg azokat. Hiszen mint látod, alig van olyan.

Nahát, egy megosztásra való SHARE gomb....